Amikor a Madison parfüméria új márkájaként bemutatta az Une Nuit Nomade (egy nomád éjszaka) illatait, s azon belül az Une Nuit A Bali kollekciót, amelyet Bali szigete ihletett, alig bírtam magammal. Álmomban sem képzeltem, hogy milyen olfaktív utazásban lesz részem illataik által, ugyanis az Une Niut a Bali illatok egy az egyben leképezik a szigetről nyert emlékeimet csak éppen illatokban!
Körülbelül 14 éve bebarangoltam Bali szigetét. Nem mondanám, hogy első látásra rabul ejtett (köszönhetően annak, hogy teljesen más típusú utazásra számítottam), de a sziget hangulata 1-2 nap alatt teljesen beszippantott. Bali, az istenek szigete. Micsoda jelző. Csalóka, de nagyon igaz. Mert Bali nem a földi paradicsom (nyilván vannak olyan részei, amelyek azok), hanem oly erős az istenek jelenléte, hiszen ezen a pirinyó kis szigeten nagyon erős a vallási kultúra (hindu), melynek jeleibe lépten-nyomon belebotlunk. Csodás templomok, házi oltárok, mindent beszövő vallási áhítat. Magának a szigetnek is van egy jellegzetes illata, amelyet nem felejtek el sosem, a csupa zöld természet, az egzotikus virágok és gyümölcsök, a füstölők, a fűszerek, a kókuszolaj és a párás levegő, semmihez sem fogható illatorgia, amely mindent körbeleng. Ha kipróbáljátok a Murmure des Dieux (Az Istenek Moraja) parfümöt, pontosan ezt az illatot fogjátok érezni: édeskés, meleg fűszerek (csillagánizs, kardamom), rizs, szezámolaj, fehér (krémes) virágok csokra és finoman adagolt vanília. Ez az, ami maga Bali, amit éreztem a levegőben, ami mindig eszembe jut, ha az utamra gondolok. Őszintén, szerintem nem könnyű viselni ezt az illatot, de ha egy valóban spirituális, mondanivalójában maximálisan hiteles parfümöt kerestek, ezt kár lenne kihagyni.
Az egyik legfantasztikusabb élményem Balin a csodálatos flóra (és fauna, de ez kevésbé…kígyók, pókok és egyéb szörnyűségek, no meg iszonyatosan sovány, hiénaszerű kutyák mindenhol) volt. Valódi dzsungel, burjánzó zöld növények, egzotikus virágok és gyümölcsök sokasága nőtt csak úgy az út mentén, mint nálunk a kóró. Mindenhol virágillat, erőteljes és narkotikus aromával, az ember orrát állandóan izgalomban tartva. Erre emlékeztet a virágok virága, a Fleur des Fleurs, amely az ylang-ylang előtt hajt fejet. Rendkívül erőteljes, nem finomkodó illat. Határozott karaktere emellett nem elnyomja viselőjét, hanem különlegessé és felejthetetlenné teszi. Csodás krémes akkordok a szívjegyben (jázmin, ylang-ylang, tubarózsa) az alapjegyben pedig meleg és érzéki gyönyörök, mint az oud, vanília, ámbra és szantálfa.
A szigeten nem csak lustálkodtunk a tengerparton, hanem felfedeztük az amúgy aprócska sziget minden “nemzeti” kincsét. Többek között bekocsikáztuk a vidéket, felfedezve a legszebb rizsföldeket. Emellett azért megláthattuk a sziget másik arcát is, a hétköznapi emberek hétköznapi életét, számunkra sokszor furcsa vagy meghökkentő szokásokkal. A Mr. Vetiver illatáról az jut eszembe, amikor egyik faluból a másikba térve a helyiek kézműves szobrait, ékszereit fedezhettük fel, ahogy a kis szentélyeik körül sétáltunk, egyszóval amikor Bali igazi arca tárult elénk. Nagyon száraz és szépen kidolgozott vetiver, amolyan jóvágású nomád illat, fás-tölgymohás alapokkal, és finoman adagolt fűszerekkel (kardamom, bazsalikom, geránium).
Tudni kell, hogy a balinéz emberek roppant barátságosak, de nekünk kissé nyomulósnak, erőszakosnak tűnnek. Természetes, hogy bennünk a pénzt látták, bármit ránk sóztak volna, de hát minden üdülőhelyen ez van. Most már mókás, de akkor nem volt az, amikor az idegenvezető (Miss Szilbia 🙂 ) szabadított ki szó szerint egy árus kezei közül, mert arra vetemedtem, hogy megfogtam egy áruját, megnéztem, és nem vettem meg…alkudni nagyon kellett, de európai szemmel még így is pokolian olcsó volt minden. Annyira más kultúra, annyira más közeg, hogy az ember óhatatlanul megpróbál azonosulni, legalábbis magába szívni ezt az ismeretlen közeget, hogy komfortosabban érezze magát. Nekem 1-2 nap kellett ehhez, s miután akklimatizálódtam, irtó mókás volt Balin létezni. Szóba elegyedni a helyiekkel, alkudozni, és csak élvezni az ottani élet lassan hömpölygő áramlását. Take it easy…minden nyugodt, minden csak folyik a maga medrében. Különösen azt imádtam, ahogy a természet és az emberek egymással harmonikus kölcsönhatásban voltak. Talán ezért lett az Une Nuit A Bali kollekcióból szívemnek legkedvesebb darabja a Suma Oriental. Ez az illat maga Indonézia, a megtestesült balinéz kultúra, a KELET csupa nagybetűvel. Csodálatos interpretációja a pacsulinak, amely talán még soha nem volt ennyire piedesztálra állítva. Rummal, kakaóval ízesítve (közhelyek közhelye, de ha egyszer működik?!), brutálisan erőteljes fás akkordokkal (szantálfa elmaradhatatlan), krémes (a rummal és kakaóval csodásan összecsengő) tonkababbal és pézsmával. Kimagaslóan jó parfüm, a kollekció ékköve, minden orientál-rajongónak kötelező darab, nálam a kívánságlista elejére került!
A francia székhelyű Une Nuit Nomade két kollekcióval jelentkezett ezidáig. Az Une Nuit a Bali mellett az Une Nuit A Montauk két parfümje található meg a Madison parfümériában. Montauk egy amerikai tengerparti város, csodás világítótoronnyal, ikonikus tengerparti kis házakkal, és egy olyan atmoszférával, amely Montauk sajátja. A rózsa, mint parfümösszetevő megunhatatlan, de igazán izgalmas vagy újszerű megjelenése ritka. Én teljesen belefeledkeztem a Rose America illatába, amely a tengerparti dűnéken nyílt rózsák illatát jeleníti meg. Sós tengeri levegő, éteri és könnyed rózsa aroma, finom és visszafogott, enyhén tiszta és krémes alapok (heliotrop, ambrette) és játékos eper. Könnyű, bohém és játékos illat, romantikus légyottra vagy éppen csak egy üdítő illatnak kitűnő.
A Montauk beli Memory Hotel legendás a tengerparti kisvárosban. Andy Warhol és a kor művészei, zenészei jelentek meg itt időnként ihletet gyűjtve. A Rolling Stones meg is énekelte a hotel különleges atmoszféráját, a Memory Hotel parfüm pedig megpróbálja megidézni illata által azt a légkört, amely körbelengte a hotel szellemiségét az ott megfordult művészek által. Finoman dohányos, bőrös illat édeskés felhangokkal, amelyektől totálisan megidéződik a 70-es évek. Nyers virágos akkordok, benne írisz és szegfű, csodásan passzolnak a dohányos-bőrös akkorddal, melyet a füstölő illata felerősít a pacsulival. Érdekes és izgalmas akkordok, jó érzés elmerülni benne, inkább mondanám maszkulinnak, de van az a nő, akin el tudom képzelni.
Ha Budapesten jártok, mindenképpen ugorjatok be a Madison parfümériába (Andrássy út) kipróbálni az Une Nuir Nomade illatait, ígérem, hogy különleges illatélményben lesz részetek! Ha túl messze van a parfüméria, akkor böngésszétek a Madison új, magyar nyelvű honlapját.
- a fotók saját készítésűek, Bali szigetén készültek, és igen, én vagyok rajtuk… 😉
Facebook
Twitter
