Yves Saint Laurent Manifesto – parfümkritika

Rajongok/rajongtam az Yves Saint Laurent (továbbiakban YSL) parfümházért, számomra azt a fajta “francia parfüm” feelinget jelenítette meg, ami egyszerre sikkes, időtálló, modern és mindig tartalmaz egy kis csavart. Őszintén szólva nem is tudom, mikor lelkesedtem utoljára YSL parfümújdonságért, sajnos nem mostanában. A Parisienne sorozatot bár kedvelem, nem lett a szívem csücske – kivéve a dögös Parisienne L’Extreme-t – kicsit unalmas volt már a sok flanker, sorozatdarab. Mindenki várva várta az új YSL parfümöt, mely talán akkorát durran, mint anno a Cinema vagy netalántán megismétli a megismételhetetlent és olyan halhatatlan szupersztár lesz, mint az Opium.

A Manifesto nemzetközi premierje (itthon idén jelent meg) nem szólt akkorát, mint kellett volna…talán az sem tett jót a kampánynak, hogy előtte az YSL divatházban nagy változásokat eszközöltek a közeljövőre (lásd pl a megszokott Yves Saint Laurent név megváltoztatása). Mindenesetre a Manifesto kampánya nem hozott akkora sikert, mint amekkorára számíthattak az YSL háza táján. Az biztos, hogy a megrögzött YSL rajongók beszereznek majd belőle egy üveggel, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem igazán fogja megmozgatni a parfümrajongó közönséget úgy, mint például a Guerlain La Petite Robe Noir vagy a Lancome La Vie Est Belle – csak hogy a mostani sikereket említsem. Bár az igazi siker évek múltán mutatkozik  meg, akkor derül ki, hogy a parfüm fent marad-e a nemzetközi toplistákon (lásd Light Blue vagy Bright Crystal), a Manifesto nem hinném, hogy ekkora karriert futna be.

Meg kell mondanom, szerintem gyönyörű a Manifesto üvege, a lila szín is jól illeszkedik az eddigi YSL parfümök közé, ránézésre mindene megvan ahhoz, hogy nagyot üssön. Sajnos annyira biztonsági játékra törekedtek a marketingesek, hogy a Manifesto csak szépen beáll a most divatos édes-virágos illatok közé. Pedig ott van benne a potenciál: a zöld jegyek és a gyöngyvirág friss, izgalmas illata mellé erőteljes és puha fás jegyeket társítottak, mint a szantál vagy a cédrus (két nagy kedvencem), a bergamott erőtlen próbálkozása egy kis friss felütésre hamvaiba hull, amint a vanília-fekete ribizli és a tonkabab émelyítően édes és krémes akkordja felcsap a kifújás pillanatában. A jázmin ilyen szempontból nem jó választás volt a szívjegyben kibontakozó nagyágyúnak, több púderes jegy (akár rózsa) a fás jegyek puhaságával kevésbé édes vonalba vitte volna az illatot. A kezdeti édes mellbevágás után jó fél- egy órával azért egy szép, komfortos, lágyan púderes illat marad a bőrön.

Ha a korosztályt kellene meghatároznom, akiknek valószínűleg szól az illat, olyan húszon túli nők lennének, akik a cukorkás parfümöket elhagyva olyan illatot keresnek, mely egyszerre nyújtja az édes és nőies, stílusos élményt.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

  • Facebook
  • Twitter