Zólyomi Zsoltról, az egyetlen magyar parfümőrről már olvashattatok a blogon, legutóbb a Le Parfum Croisette parfümériáját mutattam be nektek. Zsolt a magyar parfümélet legnagyobb alakja, igazán elmondhatjuk, hogy szívén viseli a magyar parfümízlés sorsát. Amellett, hogy a parfümvilágban nemzetközileg elismert és keresett szakember, roppant kedves és közvetlen ember, akivel élmény volt beszélgetni!
Egy interjúban említetted, hogy nem javasolod az interneten történő parfümvásárlást akkor, ha ismeretlen az illat számunkra. Egy régebbi internetes szavazás szerint az emberek többsége mégis bevállalja, és utólag nem bánja meg az ismeretlenül választott illatot. Mennyire támaszkodhatunk ilyen esetben az összetevőkre, illatcsaládok?
Az illatcsalád nagyon nagy általánosítás. Az illatcsaládok és az a néhány összetevő, amit egy illatpiramisban feltüntetnek, az nagyon kevéssé indikatív. Ha készítenénk az ötven legtöbbet eladott parfüm hat alkotóeleméből egy mátrixot, akkor kiderülne, hogy mindegyikben van pézsma, írisz vagy egyéb ilyen összetevők, melyeket kommunikálja a marketing. Szakmai szempontból ezek a nagyközönségnek szóló, nagyon durván leegyszerűsített sorvezetők. Tudok például olyan citrus illatot mutatni, ami bizonyos értelemben orientális. Ha az illatcsaládokat közmegegyezésnek vesszük, akkor mint minden általánosítás, főleg a parfümök esetében, félrevezető. Az összetevők pedig azért lehetnek félrevezetőek, mert az a mondjuk hat alkotóelem, amely fel van tüntetve, egy: ötletszerű; kettő: azért van ott, mert eladás szempontjából jól marketingelhető, azaz a vevők többsége, minden nyelven érti, hogy az mi; három: egy parfüm átlagosan 100-200 alkotóelemből áll, tehát, ha abból hatot mondunk, az nem írja le a kompozíció milyenségét. Tudok mutatni öt olyan parfümöt, amely tartalmaz vetivert, bergamottot és mégis teljesen mások lesznek. Ehhez jön még hozzá az, hogy minden embernek teljesen egyedi a bőre, ezért van az, hogy ha van egy parfüm, ami nagyjából hasonlít egy másik parfümre, mert ugyanabba az illatcsaládba tartozik, szinte megegyező illatjegyekkel, ezeket feltesszük egy hölgy jobb és bal csuklójára, teljesen más lesz a végeredmény sok esetben.
Ennek a statisztikának az eredménye szakmai szempontból egy véletlen szerencse. Az emberek 75%-a nem tudja, mit akar, amikor betér egy parfümériába. Ha ezeknek az embereknek adunk egy olyan parfümöt, amely a reklámoktól befolyásolt ízlésének megfelel, akkor az a vásárló boldog lesz, miközben a testére nagyon kevéssé illik és miközben a környezete nem biztos, hogy kultiválja. Olyan parfümöt találni, ami ténylegesen illik valakihez, sokkal mélyebb munka, nem lehet az alapján elvégezni, hogy azt írják a parfümösszetevőknél, hogy van benne kék orchidea meg fekete rózsa.
A legkevesebb összetevő egy parfümben eddig körülbelül 20 volt, mint a Christian Dior Diorissimo, amely 28 alkotóelemből állt a ?60-as években, kvázi kevés eszközzel de jól eltalált arányokkal zseniális parfümöt lehet alkotni, mint ahogy Edmond Roudnitska jól el is találta, míg van a Molinard nevű, az 1800-as évektől létező parfümház Grasse-ban, van olyan parfümjük ? a Habanita, amely körülbelül 620 alkotóelemből áll, és a mai napig előszeretettel vásárolják az emberek. Hozzáteszem, egyik sem jobb parfüm, mint a másik. Nem attól jó egy parfüm, hogy sok alkotóeleme van. A Juliette Has a Gun parfümháznak a Not a Perfume alkotása arról híres, hogy egyetlen base-re ? alkotóelemre épült. Romano Ricci nagyon szerette ezt az alkotóelemet, sokszor használta fel parfümjeiben, kiegészítve egyéb más összetevőkkel, majd fogta ezt az alkotóelemet és eau de parfum töménységben kihígította vizes alkohollal, és elhagyta a díszítést. És világsiker lett. Egy parfümőr meg tudja csinálni, hogy minimalista stílusban alkot, és nem attól lesz jó a parfüm, hogy egy alkotóelemből áll vagy több százból, hanem hogy milyen arányokat talál ki, és ezek mennyire lesznek izgalmasak. Ha fognám egy adott parfüm mondjuk hat alapanyagát, és összekeverném a laboratóriumomban 1-1 arányban, akkor nagy valószínűséggel egy borzalmas parfümöt kapnánk. Ha összekeverném olyan arányban, amely elég jól leképezi az adott parfümöt, akkor pedig egy üres illat lenne, mert az összes többi nélkül ez nem jelent semmit. A parfümkészítés nagyon lényeges módja, hogy ha vannak alkotóelemek ? legyen az egy komplex illat, vagy egyetlen molekula -, melyek közül az egyiknek épp csak felemeled a koncentrációját, átcsap egy más minőségbe, egy másik illatot lehet érezni.
A parfümipar nagy kísérletei, új parfümcsaládok születtek úgy, hogy túladagoltak, vagy a megszokottól eltérő mennyiséget, más dózist adagoltak egy-egy molekulából, mint például a Coty által alkotott Chypre , vagy az aldehides illatok. Az Atelier Cologne semmi más nem csinált, mint a klasszikus eau de cologne konstrukciót – ami egy igen könnyed citrusos illat, alig van benne egy kis díszítés a szívben, és semmi bázisa nincs – fogták magukat és beletettek néhány horgonymolekulát, hogy tovább tartson, és a megszokott 3-4%-os töménységet feltolták 18%-ra, ez azt eredményezi, hogy más lesz a parfüm hangulata, érzete. Ezért még az sem mindegy, hogy milyen töménységben vannak hígítva az összetevők egy parfümnél.
Kipróbálás nélkül választani szerintem ez alapján lutri. A parfümkedvelők közösségeiben lévő emberek sokkal jobban érdeklődnek a parfümök iránt, és ha az ő véleményeiket olvassuk, akkor mélyebb, érzelemdúsabb jellemzésekkel találkozhatunk, minthogyha csak pusztán az összetevőiről olvasnánk.
Az egyik legnevesebb brand, a Chanel merész lépésre szánta el magát, és a legikonikusabb parfümjüket, a No.5-t egy férfivel, Brad Pittel reklámozza. Talán ez közelíteni fogja egymáshoz a ma még markánsan elkülönülő női és férfi parfümöket, vagy csak egy zseniális reklámfogásnak vagyunk szemtanúi?
Egyértelműen zseniális reklámfogás, bár hozzá kell tenni, Brad Pitt megnyerése nem merészség, hanem inkább pénzkérdés volt a Chanel részéről, hiszen Brad Pittel gyakorlatilag bármit el lehet adni. Visszatérve a férfi és női parfümökre: itt, ebben a showroomban, és alapvetően a niche parfümök világában már nincsenek nemek szerint elkülönítve a parfümök, a normál parfümpiacon viszont soha nem fogják összemosni e két kategóriát, merthogy a parfümök marketing kampányai sokkal fontosabbak, mint az, hogy mi van a palackban. Ma már egy standard parfümtermék egy aroma- és illatgyártó óriáscég kezeiből kerül ki, ahol a parfümök mellett például az illatosító, joghurt, vagy akár az öblítő illatát is ők hozzák létre. Az iparág 88%-a úgy működik, hogy kiadják ezeknek az óriáscégeknek x márka legújabb parfümjét. A pénz legnagyobb része ma már nem az alapanyagokba, a kreatív munkába folyik, hanem a parfüm marketing részébe, mivel ez adja el a terméket. A vevő meg otthon döbben rá, miután már a reklámok hatására hazavitt parfümjét használja, hogy ezt az illatot már érezte valahol. Nincs önálló identitása ma már a legtöbb márkának, a vevőnél már nincs kötődés a márkák hagyományaihoz, az eddigi parfümökhöz. Itt egyetlen dolog számít: a legjobban eladható illatokhoz ?kábé? hasonló illatokat kapunk, melyhez egy jól irányzott reklámkampánnyal társítják azt, hogy milyen célcsoportnak szánják. Ennek nincs köze az igazi parfümök világához. A flankerek elterjedése is költségkímélő húzás, hiszen nem kell újból bevezetni a parfümpiacra az adott parfümöt. Ez a termék életciklus meghosszabbítása.
Úgy tűnik számomra, hogy egyre több kisebb-nagyobb niche parfümház alakul, szinte napra készen követni lehetetlen az új parfümök megjelenését. Mennyire van létjogosultsága ennyi terméknek, termelőnek a parfümpiacon?
Évente 300-500 új parfümöt dobnak piacra, ami nagyon sok. Ezt már követni is lehetetlen, a nagy parfümkészítő cégeknél külön embert alkalmaznak arra, hogy ezeket az új illatokat kipróbálja, megismerje, így a termékfejlesztés kapcsán elkerülhetik, hogy kvázi nagyon hasonló parfümöt adjanak ki, mint ami már megjelent a piacon. A parfümériák polcai dugig vannak így is parfümökkel, és az évi 300-500 új parfümnek kell a hely, ezért valaminek le kell esni a polc végén, azaz amit nem adnak el akkora mennyiségben világszerte, az lekerül a kínálatból.
Izgalmas kérdést tett fel a blog egyik olvasója: a parfüm használata során öltözékünk kiegészítőjévé válik rajtunk vagy személyiségünk, testünk részévé?
Már maga az öltözék is meghatározza, kik vagyunk, tükrözi személyiségünket, pláne a hölgyeknél nyilvánul ez meg erőteljesebben. A ruha egy látvány, azt le tudod cserélni, az illattal is lehet pici szinten modifikálni, de azt vallom, hogy a parfüm, mint egy láthatatlan ruha, nagyon finoman befed, esetleg minimálisan elfed, a szépséget pedig felfedi, tehát az választ magának akarva-akaratlanul jól parfümöt, aki személyiségének meghosszabbítását éri el az adott illattal, melyet ruhájaként fogja viselni, és ha ezt jól csinálta, akkor az illata pont azért lesz nagyon szép, vonzó, vagy ellenállhatatlanul erotikus rajta, mert ő és az illata harmonizál egymással.
Egyre markánsabban elkülönül a parfümrajongók körében a niche és a mainstream parfüm. Egy lelkes parfümhasználónak valóban érdemes letennie a voksot egyik vagy másik tábor mellett?
Rövidem a válaszom: nem. Azt tudni kell, hogy a normál parfümök háttere és a niche parfümök háttere ma már markánsan elkülönül. A mainstream parfümipar legnagyobb része már lesüllyedt arra a szintre, hogy egyre hasonló illatokat küldenek piacra, az európai és amerikai piac egyre stagnál, a régi luxus fénye ma már egyre kevésbé tapasztalható. Ezt már a fogyasztók is észrevették, így egyre inkább fordulnak a niche parfümök irányába. Vegyünk például egy francia nőt, aki parfümöt akar venni az unokahúgának, elsétál egy luxus áruházba, ami ma már nincs Magyarországon, és ott a nagy márkák mellett megtalálja niche parfümök részlegét, és először ott keresgél. De természetesen megnézi a nagy brandeket is. Nekem is vannak személyes kedvenceim a mainstream vonalon belül.
A minőség az addiktív. Aki egyszer kipróbál egy jó niche parfümöt, az megtapasztalja, hogy a jó minőségű alapanyagok mennyivel intenzívebbek a parfümökben, a parfümőr keze nincs megkötve marketing szempontjából. Így legközelebb is itt keres magának parfümöt. Én is több márka illatát imádom, például a Clinique Happy-t zseniálisnak találom, mint ahogy a Guerlain illatokat, Hermés vagy egy-két Lancome alkotást. Egy jó parfümszakértőnek nincsenek prekoncepciói, nem csinál csoportosításokat a fejében, hanem a küszöbön belépő projektet önmagában vizsgálja, azaz azt nézi, hogy a parfüm alkotója mennyire jó kompozíciót kreált az adott körülményekhez képest. Jó parfümőr még így is tud zseniális illatot alkotni, így egy olcsó kategóriában is bukkanhatunk jó parfümre a helyi drogéria alsó polcain is, amely véletlenül keresztülment a döntéshozók kezein. Régen maga Estée vagy Coco döntötte el, hogy melyik parfüm kerüljön piacra, míg ma kontrollcsoport egy koncepció alapján döntik el, mi legyen a következő brand legújabb illata.
Egy luxus parfümériában máshogy foglalkozunk egy vevővel, máshogy közelítjük meg a parfümöket. Például itt nincs eladási kényszer. Persze örülünk, ha megvásárolják termékeinket, de nem ez az elsődleges. Éppen ezért a Le Parfum-ben a kis mintákat örömmel adjuk az érdeklődőknek, akik szeretnének pár illatot magukon kipróbálni, mi ezért természetesen nem kérünk pénzt, hiszen ezt nem eladásra szánták, hiszen ezek kiárusítása már pontosan a luxust kérdőjelezi meg, a luxus érzetét aprózza el.
Rendkívül szimpatikusnak tartom, hogy aktívan tartod a kapcsolatot a parfümrajongókkal, fórumtalálkozókon veszel részt, hazai és nemzetközi bloggereknek adsz interjút és még sorolhatnám. Mondhatjuk, hogy szívén viseled a magyar parfümízlés formázását?
Nem részt veszek, hanem én szervezem ezeket a találkozókat. Mert én olyan vagyok, mint ők, és ők olyanok mint én: imádjuk a parfümöket. Valóban igaz, hogy szívemen viselem a magyar parfümhelyzetet.
Milyen elv vagy szűrő alapján kerülnek a Le Parfum kínálatába az adott parfümmárkák?
Az alapján, ami nekem tetszik. Olyan márkák, amelyeknek a minősége az elmúlt években sem kezdett inogni, például azért mert felvásárolták. Természetesen vannak olyan márkák, amelyeknek a magyar piac kicsinek bizonyul, vagy más egyéb okok miatt nem jönnek Magyarországra, pedig kiválónak tartom őket. Számomra érdekes, és jó színvonalú márkákat hozok be, de ezt is inkább ritkán. Így találtam rá a The Laundress luxusmosószerekre is, melyek olyan színvonalat ütnek meg, hogy felkeltették a figyelmem, és fantáziát láttam abban, hogy a Le Parfum kínálatába kerüljenek, pedig a luxusmosószereknek itthon nagyon minimális a piaca.
Saját márka bevezetése mikorra várható?
Konkrét dátum nincs, jövő karácsonyra már nagyon szeretném, ha kijönne egy kis kapszulakollekció. Már most megvannak azok az illatok, amit saját nevem alatt szeretnék kiadni, de egy brandet felépíteni már más. Most, a gazdasági válságban nagyon óvatosan kell piacra lépni, már a niche márkák között is hatalmas a verseny, a legextrémebb húzásokkal állnak elő, mint például az Escentric Molecules, aki azon kívül, hogy az egyébként olcsó Iso E Super molekulát önmagában eladja, mint csodamolekulát, nem tud más pluszt nyújtani. Ez egy olyan alapanyag, amit az emberek egy része egyáltalán nem érez, ez is csak egy parfüm, ez is csak a bőrrel együtt fejti ki hatását.
Végül nézzetek meg pár videót, mely Zsoltról, Zsolttal készült, benne további érdekességek a parfümök világáról.
Facebook
Twitter
