Istenem, de rühellem ezt a szót: influencer. Pár évvel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy ez mit jelent, annak ellenére, hogy amióta világ a világ mindig voltak, vannak és lesznek véleményvezérek, csak éppen nem ebben a formában. Az utóbbi időben sikk lett pejoratív értelemben beszélni az “influenszerkedésről”, sőt, tovább megyek, sokan egyenesen megtagadják, hogy influencernek titulálják őket. Én is ebbe a táborba tartozom. Mert véleményvezér, az lennék szívesen. Az is, akinek adnak a szavára bizonyos témákban. Meg az is, akit követnek az emberek, mert releváns, informatív tartalmakat gyárt, szakértő (szagértő, hahaha), és hiteles. Na, ma az influencer alatt nem éppen ezeket értik.
Amikor a blog elindult úgy 10 éve, akkor a facebook is még éppen hogy beindult, Insta nem volt, blogok annál inkább. Istenem, de nagy szó volt akkor, ha valaki blogot vezetett. Blogger…imádtam ezt a titulust, mert ez jelentett valamit. Mert aki kiizzad magából egy-két értelmes posztot, amit valaki(k) olvasnak is, az tényleg felemelő volt, és érezhetően volt munka mögötte. Aztán jöttek azok a bloggerek, akik nem akartak a háttérben meghúzódni, hanem örömmel posztoltak magukról streetfashion fotókat, és a blog átalakult, az intim térből kiszabadult és magamutogatóvá vált. Megindult a Youtube videózás kora, és a vlogger korszak, majd az Instagram térnyerésével az influencerek. A fejlődés valahol ott van, hogy anno valaki elkezdte a blogolást, majd lett vlogger, egyszerre kezelte a blogját, Youtube csatornáját, facebook oldalát. Aztán berobbant az Insta, és szinte mindenki odapakolta át magát, minden erejét a képeslapokra illő fotók szerkesztésével, élőzéssel, kisfilmek forgatásával töltötte, no meg a vloggyártással. Mert ma már nem a blog a menő, hanem a vlog.
Folyt. köv. 😉
Facebook
Twitter
