Haters gonna hate

Tudjátok, azon csodálkozom, hogy a blog 6 éves fennállása óta igazi vad troll támadást, gyűlölködést, köpködést megúsztam. Hihetetlen, mert ahogy azt a maréknyi embert elnézem, akiknek a munkáját követem, bizony mindig bele-belefutnak gyűlölködőkbe, kritikusokba, megmondó emberekbe, irigyekbe…stb. 6 éve, atyaég, nagy idő, lassan általános iskola első osztályát kezdheti meg a blog, merem remélni, hogy fel is nő ehhez, mert azért valljuk be, ez a blogolás, meg irkálás a parfümökről nem ment olyan gördülékenyen a kezdetek kezdetén, a feltételezett alapok mellé azért kellett az évek tapasztalata és a tanulás, meg az, hogy végül kikristályosodjon, mit is akarok a bloggal üzenni, a munkámmal, a posztjaimmal, fotóimmal, béna videóimmal. Mivel én nem ebből élek, a munkám és most már a családom mellett teszem ezt, de ez végül is tök mellékes. Mert már attól boldog vagyok, hogy a hobbimban osztoztok velem, beszélgethetünk illatokról, bekerülhettem egy olyan mikrovilágba, amelybe mindig is szerettem volna. Az lebegett a szemem előtt, hogy ebben a blogban leírhassam, mit gondolok, hogyan érzek egyes parfümökkel, illatokkal, márkákkal kapcsolatban, másodsorban pedig olyan szerettem volna lenni mint a Now Smell This (jelenleg az egyetlen parfümblog, amit napi szinten követek a Fragrantica-n kívül), tájékoztató jellegű privát blog, amely a parfümökről szól, kritikákkal, újdonságértesítőkkel, érdekességekkel, természetesen magyar nyelven. Semmi több egyéb. Azt hiszem, ezt elértem, és azt, hogy havonta minimum 30.000-en olvasnak, ez azért nagy szó az én szintemen, mert a parfümökről napi szinten csak az igazán hardcore parfümmániások olvasgatnak.

Hosszú lesz, már látom, szóval a lényegre térek…

Elkerültek a negatív vélemények ebben a hat évben (vagy csak nem botlottam beléjük), most viszont igen: egy nyilvános portálon valaki olyan jelzőkkel illetett, miszerint én szolgai módon lelkesedek minden repicuccért, meg amúgy is, az már eleve szar lehet, ha valamiért én lelkesedek, és  egyébként is és soha semmit nem szólok le stb. Persze, jött másik kettő is, aki lelkesen tapsolt mellé.

Nem esett jól. Mert persze, hogy magamra vettem, rágódtam rajta, hogy valóban igaza van-e a kritikának, hogy erre reflektálnom kell-e, magyarázkodnom, vagy úgy tegyek, mintha észre sem vettem volna. Végül úgy döntöttem, úgy teszek, mint Madonna, aki bassza meg a világ legnagyobb énekesnője, a világ a lábai előtt, és a több millió rajongói dicshimnusz mellett persze mit hall meg? Azokat, akik kommentekben ócsárolják, röhejesnek gondolják, gúnyolódnak rajta. És baszki, felveszi a kesztyűt, és válaszol egy jól odabaszó üzenetben. Imádom, mert rohadtul nem kellene neki semmit sem válaszolnia, csak pont leszarnia őket. Úgyhogy bár nem vagyok Madonna, de követem ebben (is) őt, röviden reflektálok az engem ért kritikára.

Ha van valami amit megtanultam a 6 év alatt, az az, hogy ha valaki kicsit is tiszteli a parfümkészítés szakmáját, az illatokat, parfümöket, parfümőröket, az nem mond egy parfümre olyat, hogy hót szar, fúj de büdös, mi ez a gané lityilötty, fújja magára, akinek két anyja van. Mert az, hogy nekem mi tetszik, az kurvára nem biztos, hogy a másiknak is fog, sőt továbbmegyek, ha nekem valamelyik illattól hányingerem lesz, az lehet, hogy másnak az álomillata. Ki a fasz vagyok én, hogy ezért máglyára küldjek valakit, mert volt olyan gyökér, hogy egy olyan hót szar parfümöt magára mert fúrni, amit én annak ítéltem?! (remélem lehet érezni az iróniát benne) Teljesen szubjektív, hogy kinek mi tetszik, lehet itt művészieskedni meg okoskodni, hogy a huszadik flanker már szar, mert csak a legelső a jó, meg lehet parfümsznobot játszani, aki csak a “niche” meg egyéb kultillatokat hajlandó csak parfümnek tekinteni, a többi hulladék, én nem vagyok hajlandó ebbe belemenni. Ha egy neves hazai parfümőr azt mondja, hogy egy katalógusból rendelt olcsó parfümben is lehetnek csodás akkordok, és egy úgynevezett niche parfümben bántóan diszharmonikus zöngék, akkor ki vagyok én, hogy ezt felülbíráljam. Nem vagyok illatsznob, egészen bátran magamra fújok bármit, amiben jól érzem magam. És ha azt írom le róla, hogy szeretem viselni, nekem tetszik, örömöt lelek benne, akkor az nem szolgai rajongás, hanem tényleg így gondolom.

És hogy miért nincsenek negatív kritikák? Mert egyrészt annyira minimális időm van a blog írására és annyi izgalmas illat van amiről írhatok, hogy ami nem fog meg, arról egyszerűen nem írok. De ha valami az én személyes preferenciáimba nem fér be, de mégis írok róla, akkor nem azt írom le, hogy mi ez a szar, hanem azt, hogy ki lelhet benne örömöt, vagy csak pusztán írok egy posztot róla, hogy van és hogy mit lehet róla tudni. Ha van valami, akkor ezt megtanultam a 6 év alatt, hogy az emberek nem gyűlölködést, pocskondiázást olvasnak szívesen tőlem, hanem tájékoztatásért, inspirációért vagy pusztán szórakozásért választanak engem, ha parfümről van szó. Ha valaki másfajta írásra kíváncsi, az máshol találja meg a számításait. A Fragrantica-n például rendkívül szimpatikus, hogy nem pontozni lehet a parfümöt, hanem sokatmondóan love (imádom), like (tetszik) dislike (nem tetszik) ikonokkal lehet jelezni, hogy hogyan viszonyulok egy adott parfümhöz. Tisztán látszik, hogy a leggyűlöltebb parfümökért is rajong valaki. Mint ahogy Thierry Mugler Womanity parfümjéért is sokan rajonganak, engem meg kifejezetten taszít az illata. De attól még nem mondom, hogy hulladék meg szar szemét. Vagy ezt kéne? Aztán meg legközelebb azok sértődhetnek meg jogosan, akiknek ez az álomillatuk.

Nem tudok mindenkinek megfelelni, mert ez egy ilyen műfaj, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azért nem olyan rossz, amit csinálok. Az arcomat adom a bloghoz és minden egyes poszthoz, nem egy nicknéven osztom az észt sunyin, higgyétek el, ez sem volt egyszerű az elején, mert az ember óhatatlanul kiteszi magát annak, hogy belekössenek. De én felvállaltam, és csupa-csupa jó élményt kaptam a blogtól és az olvasóktól, ami újra és újra megerősít abban, hogy csináljam tovább, ne hagyjam abba. Így is teszek.

Puszillak benneteket, akik idáig elolvasták:)

Végül mindent elmond helyettem Madonna –

“Like It Or Not”