Vannak az ember életében mindenféle válságok: szerelmi válság, tanulási válság, alkotói válság, én pedig épp illatválsággal küzdök. Tudjátok, van az úgy, hogy egy idő után már a rettenet sok ingertől az ember kiégetté válik, vagy ha nem is teljesen kiégetté, de már olyan magasan van az ingerküszöbe, hogy azt megugrani igen nehéz. Így vagyok most én is az illatokkal. Nem csak 4 éve, amióta írom a blogot, hanem amióta illatszereket próbálgatok (cirka 6 éves korom óta), ezer és ezer alkotással találkoztam, abból százvalahány darabot be is szereztem a gyűjteményebe és most itt állok, és úgy vagyok vele, hogy nincs kedvem egyikhez sem. Legszívesebben nem viselek semmit. Fura ugye? Kissé megrémít, de tudom, hogy ez egy multikauzális válság – azaz sok oka van annak, hogy ilyen nevetséges problémám van – és hamarosan kilábalok belőle. Valahogy azt érzem, hogy nem kívánom a nagyon krémes, nagyon vaníliás, nagyon fűszeres, nagyon metsző, nagyon éteri, nagyon púderes, nagyon pézsmás, nagyon művi és nagyon művészi, elvont illatokat. Aztán magammal ellentmondásba kerülve kaptam egy vissza nem térő alkalmon, és “vakon” azaz (orr – és bőrpróba nélkül) megrendeltem a Reminiscence Musc illatát. És ez a kis huncut darab visszahozott az illatok világába!
Tudjátok, hogy nagyon szeretem a puha-púderes illatokat, ezen belül is az istenien krémes mandulás akkorddal megbolondított csodákat (lásd Guerlain L’Instant Magic Elixir). Épp a válság kellős közepén döbbentem rá, hogy az addig ultra kedvenc illatomat nem szívesen viselem, túl sok rajtam, szinte fojtogat. A Musc tökéletes példája annak, hogy lehet púderes illatot fátyol puhaságú remekműként bemutatni. Az 1970-ben (atyaég, nem is éltem még akkor…) debütált Musc az akkor megjelent Reminiscence ékszermárka nyitóillata volt másik két társával (Ambre, Patchouli), hihetetlen, hogy a közel 45 éves illat még mindig helytálló, divatos és örök érvényű.
Tehát mitől is különleges a Musc? Hát a nevében is rejlő pézsma egészen újszerű és finom megközelítésében. Maga a pézsma központba helyezése nem új keletű, sőt, meglehetősen divatos mostanság, de túlnyomó részt a pézsma metszően hűs, átható illatát emelik ki ezeknél a parfümöknél. Ha a púderes karakterét kívánják hangsúlyozni, akkor jön egy nagy adag vanília, esetleg mandula, és voila! kész a mű. A Musc ennél összetettebb. Eleve a főszerepben a púderes jegyek jelennek meg, valamint a finoman pörkölt mandula, míg az ylang-ylang és fehér virágok csokra is kapott helyet meglepő módon a kompozícióban, nagyon szépen kikerekítve. Ylang-ylang nem mindig a barátom, mert tud szegény eléggé erőszakos is lenni, de a Musc esetében azt érzem, hogy álomszépen gömbölyödik össze a púderes-mandulás pézsma jegyével. Ehhez a kerek és tökéletes illatélményhez kell még a coumarin vaníliás jellege.
Őszintén szólva soha nem értettem az eau de toilette töménység létjogosultságát, amióta a Musc-ot használom, már tudom, hogy vannak illatok, melyek csak ebben a halk üzemmódban élvezhetőek igazán. Tartós, finom, lágy illat, kifejezetten téli-karácsonyi számomra, már most nagyon kellemes élmények kötnek hozzá, szeretni fogom sokáig!
A legtöbb Reminiscence illatok már beszerezhetőek itthon a Le Parfum Croisette parfümériában, sajnos a Musc egyelőre még nem. Aki szeretné kipróbálni, itt tud illatmintát kérni!
Facebook
Twitter
