Régóta várom, hogy leírjam benyomásaimat az új Shalimar illatról, egyrészt mert rendkívül nehéz egy olyan illatról írni, ami felé hatalmas elvárások vannak, másrészt meg akartam igazán tapasztalni, milyen is viselni, ehhez pedig idő kell.
Kezdjük azzal, hogy az utóbbi időben igazán bosszantó felfedezést tettem: gyakorlatilag az utóbbi hónapokban tesztelt parfümök egytől egyik annyira gyenge tartóssággal és hatósugárral rendelkeztek, hogy ez már nem a véletlen műve lehet. Tudom, hogy az elmúlt évtizedben az alapanyagok terén jelentős korlátozásokat vezettek be, nem lehet állati és egyes növényi összetevőket már használni, és ennek hatására érezhetően gyengültek, módosultak a már megszokott, régi illataink. No de az újak? Miért van az, hogy egyes illatházak képesek olyan parfümöket kiadni (és nem csak a niche szektorról beszélek), melyek szó szerint egész nap érezhetően a bőrön dorombolnak, és egyes parfümök pedig gyakorlatilag nyom nélkül elpárolognak 1-2 óra után? A Guerlain illatok bombasztikusan tartósak rajtam, egytől egyik, még a könnyed, nyári mandarinos Aqua Allegoria Mandarine Basilic is, a legnagyobb kánikulásban is minimum kitart fél napig, és ez nagy szó. A Shalimar Souffle de Parfum pedig olyan tartós, hogy akár másnapig is kitart az illata, sőt, ha sálat veszek fel, a nyakamon lévő parfüm maradványa olyan erősen illatozza az be, hogy utána az előszoba napokig Shalimar illatban úszik, köszönhetően a sálamnak. Szóval ha a Guerlain tudja, akkor a többi cég miért nem? (Egyébként legendásan tartósak, szó szerint bitang erős illatok a Lush parfümök, aki szereti ez erős sillage-t, az mindenképpen próbálja ki őket.)
“Négy évszázaddal ezelőtt Indiában Jahan Sah reménytelenül szerelembe esett Mumtaz Mahal hercegnő iránt. Szerelme zálogául megépítette a varázslatos Shalimar kertet, melynek jelentése: a szerelem temploma. A hercegnő belehalt sajnos a szülése, a sah pedig megépíttette a világ csodájának számító Taj Mahalt. Ez a tündérmese ihlette meg 1925-ben Jacques Guerlain-t, aki megalkotta a világon az első keleties, orientális illatot.”
Idén 90 éves a legendás Shalimar, melyért még mindig rajong a világ. Érdemes egy pillantást vetni az Instagram #shalimar tag-jére, és látni fogjuk, hogy milyen népszerű még ma is. Tudjuk, hogy minden egyes változatát heves eszmecserék követik, hiszen az “anyaillat” rajongói szerint Shalimar csak egy van (ez így igaz), viszont sokan kíváncsiak arra, hogyan lehet modernizálni, újféle interpretációban kifejezni, mi is a Shalimar esszenciája. Személy szerint én nagyon szeretem minden változatát, és nem azért mert Shalimar, hanem azért mert nagyon jó illatok.
Az új Shalimar Souffle de Parfum “az extrém érzékiség lehelete”, Thierry Wasser, a Guerlain parfümház vezető parfümőre új életet lehelt a legendás illatba, az érzékiség magaslataiba emelve, mint egy lenyűgöző, ragyogó alkotást, mely mint egy ragyogó ékkő kel életre viselőjén. Souffle de parfum jelentése is a “parfüm lehelete” vagy “leheletnyi parfüm”, gyakorlatilag az ős Shalimar citrusosságát kelti életre fehér virágokkal és édes-pézsmás akkordokkal. A Shalimar lényege a balzsamos füstösség, melyben az élénk citrusos jegyek rendkívül szépen összesimulnak a fűszeres akkordokkal. A Souffle de Parfum ezzel szemben nem füstös, nem fűszeres, hanem erőteljesen citrusos és vaníliás, melyet rendkívül intenzív és érzéki pézsmás jeggyel házasították. Rendkívül izgalmas érezni azt, hogy a bergamott, citrom és mandarin milyen csodálatosan nőies és érzéki illatot eredményez, melynek köze sincs a frissességhez, kölnikhez, pedig azt gondolnánk, hogy a sok citrus jelenléte egy, a citrusoktól megszokott friss jelenlétet idéz majd.
Más arcát mutatja az illat papíron és mást a bőrön: papíron tesztelve sokkal édesebb, vaníliásabb, de természetesen nem harsányan, inkább úgy fogalmaznék, hogy jobban kiérezhető, hangsúlyosabb, érdekes módon a bőrömön pedig alig-alig csendül fel. Amikor megjelentek az első infók a parfümről, a sok citrus láttán egy friss illatra gondoltam, és azt hittem, egy jó kis nyári illat lesz. Hát nem! Ha sorra vesszük az összetevőket, rájövünk, hogy egy sokkal mélyebb, érzékibb és intenzívebb illattal állunk szemben, mint azt látszólag sejtenénk. Először is a fehér pézsma: fixáló alapanyag, a legtöbb parfümben megtalálható. Meleg, érzéki jegynek írják le, gyakran észrevétlen, csak tartósítja, kiemeli a többi illatjegyet. Itt viszont érezhetően jelen van. Tahiti és indiai vanília: a tahiti vanília illata kevésbé “vaníliás”, sokkal inkább mélyebb, krémesebb, mint a heliotrope. Narancsvirág: friss, édeskés illat, gyakran szerepel az úgynevezett “tisztaságillatokban”. Jázmin: az egyik legélénkebb illatú, izgató hatású virág, kifejezetten bódító, krémesen édes illatú virág. És a citrusok. Ennyi. Ebből a pár, kifejezetten minőségi alapanyagból (ne felejtsük el, hogy a Guerlain egy független parfümház, ha úgy vesszük, niche kategória, mert bizony ők bátran használhatják a drága, exkluzív alapanyagokat, senki nem szab határt felülről) egy rendkívül szép, modern orientális-virágos illat született. Érdekes a vanília mély, “darkos” jellegét így megtapasztalni, sehol szirupos édesség, sőt, egy pici füstös mellékszálat vélek felfedezni benne. Rendkívül szép példája a meleg pézsmában elmerülő citrusoknak.
Azt kell, hogy mondjam, karakterében hasonlít a D&G Anthology La Roue de la Fortune 10 illatához, csak nála sokkal lágyabb, és kidolgozottabb forma, érezhetően a szépségre törekedtek nem pedig az ütős karakterre, mint a La Roue de la Fortune-nél. Itt kell megjegyeznem, hogy a D&G Anthology eredetileg egy uniszex illatsorozat, melyet anno a férfi és a női részlegen is meg lehetett találni. A 10 tipikusan uniszex jellegű, szerintem alkattól függ, hogy kinek áll jól, az én páromon nem volt jó, rajtam viszont nagyon dögös. Ugyanígy a Souffle de Parfum kapcsán is azt gondolom, hogy kísérletező kedvű urak is kipróbálhatják.
A Shalimar Souffle de Parfum az az illat, amit bárkinek szívből ajánlok kortól (nemtől) és évszaktól függetlenül, minden szempontból egy igazán mai, érett, nőies illat, mely egész nap kitart.
Andrea
Facebook
Twitter
