Bizony-bizony, ez a parfüm eddig kimaradt a Parfümblogos kritikák közül. Egy időben annyian használták, hogy szinte még a vízcsapból is ez folyt, de most, hogy azok már nem használják, akik csak divatból vették meg, most nézzük meg egy kicsit részletesebben. Az Armani Code-nak először a férfiváltozata jelent meg 2004-ben, majd 2006-ban jött a Code for women, méghozzá edp változatban. Azóta pedig sorra jönnek a flankerek, mind a női, mind a férfi változatban. Giorgio Armani cége a design terén mindig élen járt, nem csak a ruhákat illetően, hanem a parfümök csomagolásában is, ugyanis a Code-ok szépen megtervezettek, sejtelmes, misztikus hatást keltenek a többnyire színátmenetes vagy éppen kifejezetten egyszerű eleganciát tükröző üvegek. Sajnos egyes flankerei nem kaptak akkora hírverést, mint a 2 klasszikus első illat, pedig az Armani Code Casino Limited Edition 2008-ból el tudtam volna képzelni egy női változatot is, mondjuk egy extra füstöset, pl. úgy, hogy a 2006-os Code összetevőihez egy kis konyakot, mirhát, ámbrát és több fás jegyet adnak, esetleg egy kis pacsulival kiegészítve??na de most nézzük a Code for women-t 2006-ból.
Az illat erőteljes és viszonylag hosszantartó, a sötétkék üveg, mintha egy hosszú éjszakát szimbolizálna, az egész amolyan Las Vegas-i érzést kelt. Csupa fény és csillogás, a Bellagio előtt lüktető szökőkút, bent pedig a kaszinók világa, sötét, rejtelmes, füstös, mint maga a Code. A fejjegyben található itáliai narancs és keserű narancs igazi harsány, fanyar, figyelemfelkeltő illatot sejtetnek. A szívjegy jázminja és narancsvirágja egy kis gyömbérrel egészül ki, melyből a gyömbért külön nem igazán érezzük ki, majd az alapjegyben méz, vanília és szantálfa bontakozik ki. Mély, titokzatos, úgy csábít, hogy igazán sosem mutatja meg a valódi énjét. Számomra 2 parfümre hasonlít egy kicsit. Az egyik Versace Crystal Noir-ja, amiben hasonlóan bontakozik ki a narancsvirág, jázmin és szantál, de a Crystal Noir tisztább illat, nincs benne az a füstös rejtély, ami a Code-ban. Ezen kívül még Dior Hypnotic Poison-jával véltem egy kis hasonlóságot felfedezni, melyben a jázmin, vanília és szantál hármasa viselkedik kissé hasonlóan a Code-hoz. De míg a Hypnotic Posion az egyértelmű, rámenős csábításról szól, addig a Code-ban van valami kiismerhetetlen szexisség. Valahogy a Code nekem mindig is olyan volt, mint egy titokzatos, szép nő, sötét hajjal, tökéletes bőrrel, sokat sejtető ruhával, füstös sminkkel, végzetes vonzerővel, mégis, mint aki mindig menekül, feltűnik a Bellagió kaszinójában, felkelti az érdeklődést, mégis megközelíthetetlen, szemében valami állandó szomorúsággal és titkokkal. Aztán egy pillanat alatt eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Ilyen a Code, ha nem csak divatból használjuk/használtuk, mert épp minden második reklámban ezt láttuk. Tökéletes példája annak, amikor a citrusos fanyarság és a vaníliás édesség tökéletesen illik egymáshoz, kiegészíti egymást.
Ti szeretitek Armani Code-ját vagy valamelyik flankerét?
Szylwy
Facebook
Twitter
