A blogolásról – olvasóimnak és partnereimnek

Drágáim,

2010 márciusában pattant ki az agyamból, hogy blogolni kezdjek. A téma mondhatni adott volt. Két szenvedélyem van: a parfümök és az olvasás. Kismillió könyves blog létezett már, amelyeket szívesen olvastam, de parfümös blog magyar nyelven egy sem volt. Anno a nlcafe.hu oldalon a Milyen parfümöt viselsz ma fórumba irkáltam vagy olvastam, amit a többiek megosztanak, de javarészt angol nyelvű parfümös oldalakat bújtam, kedvencem máig a Now Smell This blog, amelyből gyakorlatilag erőt és ihletet nyertem. A cél az volt, hogy egy hasonló blogot írjak magyar nyelven, ez azt hiszem, sikerült. Amikor én kezdtem, a blog hőskorában, akkor még nem volt selfie, nem volt videózás, a youtube-on is inkább csak klipeket nézegettünk. A blog.hu oldalon volt 3-4 mérvadó fashion és beauty blog, amelyeket én is olvastam nap mint nap, szigorúan laptopon, mert akkor még nem igazán volt kényelmes telefonon olvasni vagy éppen tableten (volt egyáltalán?). Szóval a fő vonal a blogposzt volt, később csatlakozott a bloghoz a blog facebook oldala, majd nem is olyan régen lett Instagram fiókja a blognak, a Twitter pedig számomra ismeretlen terep, de ott is megtalálhattok.

Az a helyzet, hogy mostanában sokszor eszembe jut, hogy abbahagyom a blogolást. Nem azért, mert nem szeretném…imádom csinálni, a hobbim, nincs annál jobb, amikor elmélyedek egy-egy posztban, na de éppen ez a baj…nem tudok elmélyedni. Mint tudjátok, én nem a blogolásból élek, nekem van egy “rendes” főállásom napi 8 órában, amelynek baromira semmi köze sem a beauty-hoz, sem az informatikához, nem ülök mindig íróasztal mellett, szóval munkaidőben sem tudok a bloggal foglalkozni, mert dolgozom. Családom van, majdnem férjem és egy 4,5 éves kislányom, akik joggal várják el, hogy munka után velük töltsem a szabadidőmet. A házimunka bizony engem is vár, és a szűk családom mellett van tág családom, rengeteg barátom, akikkel szeretek együtt lenni, szóval ebből is láthatjátok, hogy a blogra szánt idő minimális (most is csak azért tudok pötyögni, mert gyermekem apja a gyermekemmel elment az egyik mamához). Minden egyes percet, amit a blogra szánok, a családomtól és barátaimtól veszek el. És akkor még sehol nem vagyok én, akinek igénye van egy-egy jó könyvre, filmre, mozira, színházra vagy csak egy kávéval ülni a kanapén és nézni ki a fejemből.

Ehelyett ülök a gép előtt és posztolok, képet szerkesztek, válaszolok emailekre, kérdésekre. És ez bizony órákban mérhető elfoglaltság. Csak az, hogy a blog facebook oldalát kezelem, naponta fél óra. Egy poszt megírása, hozzá fotók válogatása, szerkesztése minimum egy-másfél óra. Az Instagramra készített fotók elkészítése egy egész napomat elveszi (mondjuk a vasárnapot, amikor a család szórakozna, de nem lehet, mert anyu fotóz), igaz, ilyenkor előre fotózok, de 1-2 hétnél nem tudok előre készülni.

Mindezt teljesen ingyen csinálom, nem fizet érte senki. Sőt, igazából pénzbe kerül, mert a blog weblapjáért ugye fizetni kell, szoktam hirdetni facebookon is, az is pénzbe kerül, és a blog miatt egyéni vállalkozó is kényszerültem lenni, annak akkor is van költsége, ha nulla bevételem sem volt. A legtöbb cég külön pr-ost alkalmaz, aki kezeli a social media oldalakat, az én esetemben ez is simán kitenne egy félállást. Ahhoz, hogy olyan profin tudjon működni a blog, ahogy azt szeretném. Ahhoz az kellene, hogy feladjam az állásomat, és napi 8 órában a bloggal foglalkozzam, de ezt sajnos nem tudom megtenni. Nincs milliomos férjem, aki eltart, meg amúgy is szeretem a munkámat, számítanak rám, nem akarom abbahagyni azt sem.

És hogy lehet az, hogy mások megélnek a blogolásból, én pedig nem? Nos, ennek több oka is van. Egyrészt én már öreg vagyok ehhez, ki kell mondani. Nem elég trendi, nem elég képernyőképes, nem elég exhibicionista. 40 évesen nem az vagyok, akit a cégek akarnak, akiket a cégek szívesen nyomnak. Ma a trend a vloggereknek kedvez, tőlem pedig nagyon távol áll a videózás, ami borzalmasan időigényes forma. Gyakorlatilag alkalmam sincs videót készíteni, mert amikor hazaesek, akkor már a gyerekemmel jövök haza, és mellette semmi ilyesmivel nem tudnék foglalkozni, és bevallom, nem is szeretném megmutatni ilyen szinten az életemet, meg mondjuk nem is annyira izgalmas, mint amilyen a 20-as éveimben volt.

Nem tudok eljárni rendezvényekre, eventekre, céges bemutatókra, mert az esetek 90%-ában mind délelőtt van (helló, én dolgozom), és mind Budapesten, én pedig nem budapesti vagyok! És sajnos ez is nagy gond, hogy nem tudok azonnal ugrani, azonnal ott lenni, ahol kellene, nem tudok csak úgy beugrani egy parfümériába szaglászni, mert a közelemben nincs. És ha sokszor nincs ott az ember, nem nyüzsög, akkor már nem is hívják…Ahhoz, hogy egy budapesti rendezvényen részt tudjak venni, nekem keményen a pénztárcámba kell nyúlni, minimum 4000 Ft csak az utazás, persze csak akkor, ha épp munka után odaérek bárhova is. Általában nem. Volt már, hogy szabadságot vettem ki egy event miatt, mert nagyon szerettem volna ott lenni, de megint kitől vettem el ezt a napot? A családomtól.

Ahhoz, hogy a blogolásból valaki megéljen, az kell, hogy a cégek szerződtessék, együttműködést ajánljanak fel számára. Van pár blogger/vlogger, aki meg tud élni ebből, a többiek pedig másodállásban nyomják vagy úgy mint én, hobbiból. A cégek ma Magyarországon csak és kizárólag egy dolgot vesznek figyelembe: hány követőd van. Nyílt titok, hogy a legtöbb, sok követővel rendelkező blogger bizony vett/vesz követőket. Egy fiatal 20-as éveit éppen elkezdő blogger/vloggernek van esélyen 10.000 vagy több követőt összegyűjtenie viszonylag hamar, mert a mai tinik (a 12-16 korosztály) csüng minden szavukon. Az én korosztályom nem lóg a telefonján, sokan azt sem tudják, mi az az Instagram. Néha van idejük a család mellett blogot olvasgatni, azt is munkaidőben, kutyafuttában teszik. A ma fiataljainak én már lassan az anyja lehetnék… A cégek pedig egyre inkább a fiatal korosztályt célozzák meg, gondolván, hogy belőlük lesz majd a fogyasztó. Hogy nem lehet elég korán elkezdeni a márkára szoktatást. És ennek legideálisabb módja a videó és a fotó (youtube és Instagram). Ahol teret ad a blogger/vlogger, hogy betekintsenek az életébe, a mindennapjaiba, ahol folyton trendi cuccokban kattingat róla képeket egy profi fotós, amit aztán napokig photoshoppol otthon. Nekem csak egy-egy fél napom van erre, ezért nem olyan trendi az Insta oldalam. De igyekszem trendkövető lenni a magam módján, de esélyem sincs, hogy 20.000 követőm legyen…vagy ha lesz, akkor annak a java része külföldi parfümkedvelő olvasó lesz, amiből nem hiszem, hogy egy itthoni cég profitálna.

Szóval a cégek, akikkel együtt lehetne működni…olykor felemelnek és utána jól megaláznak vagy a porba hajítanak. Mert minden az üzletről szól. Én egy szakblog vagyok, úgy gondolom, hitelesen és élvezetesen írok a parfümökről, Magyarországon a legolvasottabb parfümblognak számítok. Csak ebben az évben félmillió oldalletöltésem volt, naponta közel ezer ember olvasgatja a blogot, és az a több mint 6000 ember, aki a facebookon a blogot követi, szereti a parfümöket, és nagy eséllyel vásárol is rendszeresen magának, akár drága darabokat is. Aki az oldalamat felkeresi, az általában egy-egy parfümre kíváncsi, vásárlás előtt tájékozódik vagy csak szeret illatokról olvasni, és hagyja magát meggyőzni. Szinte ahogy a blog megszületett, megkerestek a magyarországi parfümökkel foglalkozó cégek, forgalmazók. Maguktól. Aztán jellemzően kialakult egy jó kapcsolat, és az esetek 99%-ában olyan együttműködés született, hogy pr anyagokat kaptam, hogy a megjelenés előtt már tájékozódhassak az újdonságokról, és olykor tesztelni is volt lehetőségem. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor volt olyan lehetőségem, amikor olyan együttműködést sikerült lebeszélnem, amikor pénzt is kaptam egy-egy kampányért. Elárulom, ez sem tavaly volt…

A cégekkel való együttműködés úgy néz ki, hogy van aki teljesen hülyének néz, és odalöki nekem a pr anyagot, majd közli, hogy teszteljem ott ahol akarom az adott parfümöket, majd látom, hogy az éppen xy trendi, népszerű fashion blogger Insta oldalán ott a parfüm, és még sok más ilyen fashion blogger oldalán, mert az jobban megéri, hogy nulla szó hangzik el a parfümről vagy max annyi, hogy “jaj, de finom illata van”, de annak a 20.000 vélt vagy valós követőnek beleég a retinájába, hogy xy ezt a parfümöt “használja”. Persze, ezt nem csak termékért teszik ki, hanem kemény pénzeket kérnek el egy-egy ilyen fotós megjelenésért (akár 50-60.000 Ft is lehet egy ilyen insta kampány részükről), én pedig már attól boldog lennék, ha időnként egy-egy tesztert küldenének, hogy legyen lehetőségem kipróbálni a parfümöket, mert nálam egy teszt nem azon alapul, hogy beszaladok a parfümériába és fújok a papírcsíkra. Vannak/voltak olyan partnereim, (köszönhetően a tündéri pr-osoknak) akik időnként meglepnek egy-egy újdonsággal, de ez már egyre ritkább. Ha nagy ritkán egy-egy parfüm bemutatójára eljutok (ha egyáltalán meghívnak…), akkor van esélyem kipróbálni, megismerni az illatot, és általában valami kis kiszerelésben kapok is, hogy tudjak róla írni (de volt már olyan is, hogy üres kézzel távoztam, és ez csak azért volt ciki, mert ugye nekem az utazásért is fizetnem kell). Ingyen és bérmentve posztolok ezerrel, facebook kampányt szervezek teszem azt egy 5000 Ft-os kategóriájú parfüm miatt, vagy egy olyan parfüm miatt, amit tudom, hogy nem fogok használni, és mondjuk megkapja anyukám, és mindez órákat vesz el az életemből, amíg a gyerekem nyúz, hogy “Anya gyere játszani”. S látom, hogy hoppá, xy céggel megbeszéltünk egy jó kis illatbemutatót, erre egy facebook eseményből látom, hogy mással leszerezték. Vagy nem válaszolnak az emailjeimre, vagy a parfüm megjelenése után fél évvel küldenek egy mini kiszerelést vagy mintát (haha), hogy írjak róla. Mindeközben látom, hogy számomra tök ismeretlen bloggerek oldalán díszdobozban virít a parfüm, ami “nagyon finom illatú” (és nem győzöm hangsúlyozni, kiszámlázza keményen). Megalázónak tartom, és elgondolkodtatónak, hogy érdemes-e kínlódom, mert egyrészt soha nem fogok venni követőket, másrészt ha eddig “sikk” volt a cégek részéről a Parfümblogon jelen lenni, és most már nem, akkor nem kellene-e tudomásul vennem, hogy eljárt a blog felett az idő? Ennek viszont ellent mond egy csomó más a blog kapcsán. Elképesztően máshogy működik ez nemzetközi szinten és niche szinten. Ott még mindig érték a szaktudás, ott még mindig fontos és adnak arra, hogy egy-egy olvasottabb blog mit ír a márkájukról. A mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok számos niche márkával, büszkeséggel tölt el, hogy számon tartanak mint magyar nyelvű parfümblog. Bevallom, ez tartja bennem a lelket. Semmi más.

Keserű poszt lett, ugye? Annak is szántam. Nem “sírni” akarok, csak kiírni magamból, hogy milyen erőfeszítéseket, kompromisszumokat és lemondásokat igényel a blog, és hányan belém rúgnak a cégek részéről. Anekdotázzak? Írjam le, hogy van olyan cég, aki simán felszámolt postaköltséget azért, mert kiküldte nekem azt, ami egyébként a “fizetségem” volt. Őszintén szólva, nem az 1000 Ft, hanem az elv vágott úgy pofon, hogy még napokig égett utána arcom. Vagy hogy elküld nekem postán egy felbontott, kifolyt termékmintát, hogy írjak róla! Vagy éppen havonta újabb és újabb pr gyakornokot vesznek fel, és soha nem tudom, kivel kell kapcsolatot tartani és így kikerültem a képből. Vagy éppen pökhendin hozzám vág egy csomó pr anyagot emailben, hogy legyek szíves, írjak róluk, s majd amikor én szépen megkérdezem, hogy van-e lehetőség x parfümöt tesztelni, akkor elküldenek egy használt, félig kifújt tesztert vagy épp “elegánsan” nem válaszol…és még sorolhatnám. Hehe, épp az imént kukkantottam rá, ki olvassa éppen a blogot. Az egyik olvasó például azt a posztot olvassa, amit egy olyan parfümmárka megnyitójáról írtam, akik körülbelül egy éve nyitottak üzletet Budapesten. Nagyon népszerű poszt, sokan olvassák, nem kis reklám a cégnek. Csak éppen soha meg nem hívtak, soha nem válaszoltak a bemutatkozó emailemre (pedig ismernek jól), nem tartanak rá igényt, hogy egy parfümblog írjon róluk szakcikket, róluk, egy parfümmárkáról…hát nem is fogok írni, de gondolkodom, hogy letöröljem a megnyitásukat beharangozó posztomat is. De akkor kivel szúrok ki? Veletek, drága olvasók. Ezért van az, hogy simán odatartom a másik orcámat is egy következő pofonért. Máig őrzöm az a levelet, amit xy márka pr csapata írt nekem köszönetül, hogy én egyáltalán írok róluk. Nos, azóta új pr csapat lett, akik viszont már nem számítanak rám. Hát én sem rájuk.

És azt hiszem, ez lesz 2018 mottója. “Én sem.” Én sem fogom feleslegesen koptatni a billentyűzetet. Én sem fogom ingyen csinálni azt, amit mások pénzért csinálnak. Ti, drága olvasók, nem fogtok ebből semmit észrevenni. Illetve lehet, hogy annyit igen: lesznek kevésbé elmélyült posztok, olyanok, amelyekben benyomásaimat próbálom majd meg leírni illatfoszlányokról papírcsíkokról leszippantva, mert nem lesz lehetőségem minden egyes újdonságot elmélyülten tesztelni. Grandiózus terveim vannak a jövőt illetően, ezen fogok dolgozni az évben, és ha ez megvalósul, akkor talán a parfümök iránti szenvedélyemet is nagyobb volumenű oldalon tudom kifejezni.

Ti, drága olvasók, ti vagytok azok, akik miatt nap mint nap megnyitom a blogot, akik ugyanolyan fontosak számomra, mint a családom. Csakis értetek csinálom, és azokért a pillanatokért, amikor írjátok, hogy egy-egy poszt milyen élvezetet nyújtott nektek vagy éppen általa találtatok rá életetek illatára. <3

Nagyon boldog, illatokban gazdag új esztendőt kívánok!

Tsók,

Andrea

Update: épp az előbb olvastam a wmn.hu online magazin éves beszámolóját, miszerint 2017-ben 35 millió oldalletöltésük volt. Tavaly 25 millió, amitől szintén totál boldogok voltak. Nos, nekem 2017-ben félmillió volt. Úgy, hogy hobbiból, munka mellett írom a blogot. Egyedül. A wmn.hu oldalon pedig több újságíró és képszerkesztő, informatikus dolgozik főállásban. Úgyhogy örülök! 😉 És ezt nektek köszönhetem! <3



4 thoughts on “A blogolásról – olvasóimnak és partnereimnek”

  • Kedves AI! :))) Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy segíthettem! Bizony, bizony a Paper Passion ritka kincs, én is vigyázok az enyémre:) És igen, én is érzem már, hogy a kevesebb de jobb elve sokkal célravezetőbb! Örülök, hogy olvasol:)))

  • Kedves Andrea,
    Szurkolok a terveidhez, remélem tudni fogunk róla, ha megvalósulnak 😉
    Neked köszönhetem eddigi életem 2 legizgalmasabb illatát és azóta sem akadtam össze hasonlóan különlegesekkel. Paper Passion és Josephine Baker. Azóta mértékkel erőteljes fékkel ugyan, de sokkal jobban érdeklődöm az illatok iránt. Fejlődik a gyűjteményem lassan, de biztosan (ez nem mindig darabszám növekedést, hanem inkább letisztulást jelent). Aki egyszer elkezdte…

  • Kedves Andrea!

    Sok sikert kívánok neked az új terveidhez,remélem bejönnek a számításaid.Kisgyermekes anyaként abszolút megértelek.
    Tényleg nagyon színvonalasak az írásaid,nagyon érzékletesen írsz a parfümökről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

  • Facebook
  • Twitter