Tisztában vagyok azzal, hogy a parfümrajongókat megosztják azok az újabb kiadások, melyek egy nagy klasszikus modern vagy új köntösbe öltöztetett változatai. Az ellentábor szerint csupán halvány utánzatok, melyek nem érnek fel az eredeti nagy előd színvonalával – mintegy feleslegesnek tartva az újabb és újabb kiadásokat, míg a másik tábor üdvözli azokat az illatokat, melyek valóban egy grandiózus illat alapjain nyugszanak, csak éppen egy modern átiratát próbálják a fiatalabb nemzedékkel megszerettetni. Én ez utóbbi táborba tartozom: bár elismerem a kortalan klasszikus illatokat, mégis azt vallom, hogy bizonyos korban, élethelyzetben vagy szituációban nehéz ezeket az illatokat viselni (bár vannak olyan nők, akik mintegy “saját” illatként viselik már ezeket a parfümöket). Éppen ezért rajongok a Chanel No.5 Eau Premiere-ért, mert úgy akartam szeretni a “sima” No.5-t, mégsem éreztem magam jól, amikor viselni próbáltam, éppen ezért vártam annyira a Belle d’Opium megjelenését, mert a sima Opium nekem túl sok, de a Belle d’Opium valami isteni a bőrömön. Nem is kell mondanom, hogy a Poison ereje napközben nagyon ütős lenne, viszont a Pure Poison illatáért elepedek éjjel-nappal.
Úgy gondolom, a parfümházak célja is az, hogy a fiatalabb nemzedékkel megismertesse a nagy elődök szelídített változatát, hiszen később ez a korosztály érettebb korában biztosan a klasszikus változathoz fog nyúlni.
A Guerlain ház egyik legismertebb parfümjének, a Shalimarnak 2011-ben jelent meg új(abb) változata, a Shalimar Parfum Initial (melyekről bővebben már olvashattál itt a blogon), és idén tavasszal jelenik meg a legújabb Shalimar Parfum Initial L’Eau.
” A legérzékibb és legfényesebb beavatás az érzékiségbe: ez a Shalimar Parfum Initial L’Eau. A frissesség kibontakozása felfedi az egyik legszebb Guerlain írisz jegyet.” Az elődökhöz képest kifejezetten könnyed, edt töménységű Initial L’Eau egy roppant kifinomult, szofisztikált illat, melyben a virágos jegyek mesés púderes köntösbe burkolóznak, csipetnyi fűszeres háttérrel és friss citrusokkal. Természetesen az írisz áll a kompozíció közepén, a kifújás pillanatában kissé erőszakos módon nyílik ki a nerolival karöltve, már-már túl földes jellegűen, melyet szerencsére pár pillanat alatt a az édes-púderes kísérő jegyek (jácint, vanília, frézia, tonkabab) elnyomnak, teret engedve az írisz igazán nőies és kifinomult oldalának. A rózsa itt megmutatja erőteljes illatát, a gyöngyvirág pedig valahol a háttérben piheg. Csodaszép illat nem csak tavaszra, íriszes-rózsás parfümök rajongóinak, akik nem hiányolják az erőteljes orientális fűszereket.
Facebook
Twitter
Azt hiszem, olcsóbb egy, már meglévő termék mellé egy újabb flankert illeszteni, mint egy teljesen új parfümöt bevezetni a piacra. Legalább is én ennek tudom be, hogy egyre több az ilyen -olyan változat (edp, edt, eau fraiche, L’Eau, summer edition, L’extreme, elixir stb…).
Azért nem féltem a nagy-nagy klasszikusokat, csak nem tűnnek el a süllyesztőben, meglátjuk, hogy az idő próbáját melyik mostani parfüm állja majd ki, és beszélünk róla még 30-40 év múlva is…:)
Én egyértelműen az első kategóriába tartozom, és nem szeretem a flanker-eket. Szerintem a tendencia nem azt mutatja, hogy az ifjú parfümfogyasztók a modern, lebutított változattal történő megismerkedés után visszatérnek az eredetihez, hanem azt, hogy a régi klasszikusokat szép lassan elfelejtjük, a gyártók pedig beszüntetik őket. Mi pedig maradunk a modern, és lélektelen illatokkal.
Persze, ettől még lehet egy nagyon jó parfüm a Shalimar Parfum Initial L’Eau, de nem kellene a Shalimar név alatt futnia. Csak félreértéseket és kavarodást okoz. Meg valószínűleg nem kellene ilyen sok parfümöt piacra dobni sem, de ez már egy másik téma… 🙂