Már évek óta kapok olyan üzeneteket tőletek, hogy mutassam be a saját gyűjteményemet. Igazából láttátok őket az Instagramon, mert általában azokat fotózgatom, de egyben azért mutatósabb. Hogy miért nem készült még poszt a saját gyűjteményemről?
- mert lusta vagyok előszedegetni őket
- mert a kollekcióm bizony impozáns, és tudom, hogy lesznek, akik hüledeznek rajta (nekik üzenem, hogy ez kb 20 év gyűjtőmunkája, és biztos tudjátok, hogy szoktam kapni tesztelésre darabokat, szóval így nem nehéz ennyi darabot felhalmozni)…és ha még tudnák, hogy mennyit ajándékoztam el, használtam el…mert igen, a családom parfümben fürdik:)
- nincs időm ekkora készletet fotózni, írni róluk.
És hogy most miért tört meg a jég? Mert tavasszal új lakásba költöztünk, és a költözés kapcsán a parfümjeim is jobb szekrénybe kerülnek, amelyet azonban még nem rendszereztem, mert nem volt rá időm. Na de most, nyáron lesz, így lesz időm fotózni is őket (remélhetőleg). Az Instagramon megszavaztátok, hogy inkább képes beszámoló legyen (hála az égnek, nem szeretek videózni…ez is a baj, nem haladok a korral…), így jönnek majd a fotók.
Tehát a statisztika a Fragrantica szerint (mert hogy ott tartom számon a parfümjeimet): most 263 parfümöm van, de ezek közül van mini üveges (5-10 ml) is. De ebben nincsenek minták, fújósok, azokat nem tartom számon…254 parfümöm volt, ezekbe beleértendő minden, amit a 41 évem alatt elhasználtam, birtokoltam de megváltam tőle. Totál random posztokra számítsatok, márkánként fogom bemutatni az illatokat, vagy csoportosítva.
Ma valahogy Tom Ford került előtérbe. Az első illatom tőle a White Patchouli volt, amelyet látatlanban rendeltem, és azon melegében tovább is adtam. Nekem túl maszkulin volt a tömény pacsulitól és borstól, nagyon erős illat.
Mondanom sem kell, hogy a Private Blend kollekcióból úgy nagyjából mindegyik kellene, de piszok drágák, így csak egyet tudtam eddig beszerezni. Tudom, hogy a nagy kedvenc a Tobacco Vanille, de rajtam nagyon dohányos, és gyűlölöm a dohányszagot annak ellenére/vagy éppen azért, mert sokáig dohányoztam. Aztán másik hype még a Neroli Portofino, nekem az totál olyan kategória, mint a 4711, szóval ennyit nem adok érte. Olyan illatot kerestem, ami pikáns, van benne rafinéria, erő és szenvedély, de nem nyom el és nem tolakodó. A Plum Japonais épp ilyen, bár nem lett top kedvenc nálam, hiányérzetem van vele kapcsolatban. Kicsit bánom, hogy nem a Santal Blush-t vagy a White Suede-t vettem meg, no de majd legközelebb.
Naná, hogy kellett egy üveg Noir, mert sok jót hallottam róla, tényleg jó kis darab, mainstream, de ezek közül is kiviláglik.
Ha Tom Ford, akkor Black Orchid. Már csak a hírneve miatt is kellett egy üveggel. Nem szerelem, de szeretem, hogy van, és időnként jólesik befújni vele magam. Nagyon komplex, határozott darab, misztikus, nagyasszonyos, egy igazi dög!
Gyűjteményem legfrissebb darabja, éppen két hete vettem. Nagyon régóta vágytam rá, éreztem, hogy az egész Tom Ford univerzumban a Violet Blonde az, amely igazán nekem szól. Nem tévedtem. Kissé hajaz a Prada Infusion d’Iris Absolute-ra, de csak hangulatában. Istenien érett ibolyás, íriszes illat, hasított bőrrel. Meleg púderes és balzsamos illat, már most sajnálom, hogy csak 30 ml-t vettem, mert már nem forgalmazzák. Csapjatok le rá, ha látjátok valahol (én a Parfum.hu oldalról vettem).
Persze, izgat a Black Orchid vonala, így megszereztem a Velvet Orchidot. És én sokkal jobban szeretem viselni, mint a Black Orcidot, nem annyira karakán, sokkal inkább édesebb, balzsamosabb, puhább és hétköznapokon is hordható illat. Izgat még az Orchid Soleil, de ahányszor kipróbálom a parfümériában, mindig lebeszélem magam róla, van benne valami fura krémes akkord, ami nekem nem tetszik.
Facebook
Twitter
