“XV. Lajos francia király és szeretői, úgy rajongtak a parfümökért, hogy a 18. században ?illatos udvar? néven emlegették a királyi udvart. A király az idejét főként a Marly-kastélyban minden lóversenyre új parfümöt rendelt, amit a kedvenc lovairól nevezett el. E parfümöket csak a királyhoz közelállók élvezhették.”
Ez az elit minőség, már a külsőn is észrevehető, az üvegek kivitelezése nagyon szép és még is egyszerű, a hatalmas embléma is erősíti ezt az “egyszerű még is nagyszerű” érzetet. Semmi sallang semmi giccs, mint egy igazi férfi. A parfüm nevét a 18. század leghíresebb lováról, Heródesről kapta. Ahogy a ló maga mögé utasított minden versenyzőt, ez a parfüm is maga mögé utasítja a vetélytársakat. Legalább is ez volt a cél.
Egy ilyen nyitás után az ember magasra teszi a mércét, és valami igazán markáns, karakán illatkombinációra számít. Hát nem ezt kaptam. Elsőre azt a tipikus nagymama illatot juttatta eszembe. Ez lehet a fejillat, a fahéj miatt, ami szerintem inkább nőies. Később a dohány illatát többé kevésbé ki tudtam venni a szívillatokból. Szívillat még az illatvirág, ladanum, tömjén.
Eléggé tömény és bódító, ami számomra szintén nem egy pozitívum, lévén, hogy férfiparfüm. Az mindig jó, ha kedvesünk mámoros illata szinte bűnre csábít minket, azonban ez már túl sok nekem. Jobban kedvelem a letisztult, markáns, erős aromákat, ez inkább andalító, és habár fél óra múlva feldereng benne az általam kedvelt férfias illatok töredéke, azt a cédrus teszi ami az alapjegyekben van mósusz, pacsuli, vanília és vetiver mellett. Lehet a szantálfát hiányolom belőle, nem tudom, de számomra nem ilyen egy igazi férfi illat.
Sajnos csalódás volt számomra ez a parfüm, biztos nem fordulnék a pasi után, akin ilyen van. Persze ahány ház annyi szokás, biztosan sok pasinak ( és lánynak) tetszik ez az illat, sajnos nekem nem.
Inez
Facebook
Twitter
