Mutasd be a parfümgardróbodat: JHG illataim

Ahogy vártam, nagyon olvasott lett az saját parfümgyűjteményemet bemutató posztsorozat első része (ha lemaradtál volna, itt olvashatod el), és a kezdeti lelkesedésem naná, hogy alábbhagyott, mert közben sűrűsödnek a teendők, de amit megígértem, az meg van ígérve 😀 Úgyhogy mivel éppen a Juliette Has a Gun parfümjeim között matattam, most ezek vannak terítéken.

A Juliette Has a Gun az a niche parfümház, amelytől gyakorlatilag bármit megvennék/megveszek, mert tudom, hogy nagyon eredeti, egyedi illatokat kapok cserébe, elképesztően jó minőségben. A JHG (így fogom rövidíteni) az első nagy niche illatházak közé tartozik, amelyek Magyarországon berobbantak a köztudatba, mint niche parfüm. Vagány, formabontó design, stílus, Nina Ricci dédunokája, akkoriban még nagyon egyedinek tűnő illatvilággal. Érezhetően van pénz a márka mögött, klasszul felépített brand, Romano Ricci pedig él az örökségével, és valóban üde színfoltot teremtett a parfümpiacon. Ugye a brand nem a széplelkű, naiv, hanem a tökös nőkre épít (utalás a márka neve is arra, hogy Júliának fegyvere van), s ehhez ez a vintage design valami állati jó, én totál bekajáltam! Első illataik a rózsára építkeznek, izgalmas utazás a rózsa illata körül, hol szende szűz, hol a végzet asszonya kerekedik ki belőle.

A márkával úgy ismerkedtem meg kb a blog indulásakor, 10 éve, hogy megrendeltem a márka weboldaláról a mintacsomagot. Akkor első szippantásra a Miss Charming és a Citizen Queen tetszett meg, így azokat rendeltem meg. A Miss Charming az a bizonyos szende szűz. Bűbájos, ártatlan rózsaillat édeskés epres mártásban. Ma már nyilván 10 másik ilyen illatot tudnék mutatni, de akkor nagyon megfogott. A Citizen Queen szerintem a márka ékköve, a legjobb illatuk, és ehhez a megvilágosodáshoz nekem is érnem kellett jó pár évet. Elképesztően poros/púderes szexistennő, abból a megközelíthetlen fajtából, annyira érzem rajta azt a bizonyos franciás sikket, imádom ezt a bőrös-íriszes-púderes illatot, amely nem mellesleg brutál tartós, és van hatósugara (sillage).

Naná, hogy a következő a kult, joggal agyonhype-olt (de béna így leírva, lehet, hogy nem is így kell…) Not a Perfume. Beszélhetünk a Molecules és a NaP cicaharcáról, nálam az első időkben abszolút a NaP került ki győztesen. Ugyanolyan pofátlanul minimalista kemikália, de cserébe valahogy jobban kajálható, mint Geza Shoen kissé arrogáns Mol.1. sorozata. Nincs benne semmi extravagancia, hivalkodás, épp attól működik, hogy szinte nem is parfüm, mégis megvadulsz tőle.

Aztán jött a Vengeance Extreme, amikor ráébredtem, hogy kell valami szúrós-maróan rózsás illat, valami nagyasszonyos, tekintélyt parancsoló. Na, a V.E. tényleg ez! Nem is használom sokszor, mert bizony kiállás és alkalom kell hozzá, könnyen elnyomja viselőjét.

Izgalmasan hangzik az, hogy egy csepp virágos összetevő nincs a Calamity J-ben, és hogy Romano Ricci az alapvetően férfias illatot próbálta női köntösbe ültetni. Mocskos pacsuli, western hősök, cowboy csizma és csipkés blúz, chabby chic. Különleges, de nem sokszor hordom.

A Romantina ellenben elsőre levett a lábamról, mondjuk ekkor már úgy voltam vele, hogy mindent bekajáltam, ami JHG. Megőrültünk, megvadultunk a szójátéktól (Romano, Róma meg romantika), és személy szerint én a pézsmás-fás akkordért, ami benne van. Persze, a rózsa és a pacsuli itt is jelen van, de a ez a pézsmás-fás akkord annyira intenzív, hogy valóban sokkal inkább romantikusabb az illat, mint az előzőek. Fájdalmasan keveset használom, pedig nagyon jó darab. Talán a krémesebb púderessége az, amely annyira nem vonz és inkább választom a porosabb verziókat.

Aztán kijött a Mad Madame, és nekem nagyon bejött ez az őrült illat, a rózsának egy nyersebb, animálisabb oldala, erőteljes chypre hatással, dámai utózöngével. Persze, ahogy megjött, kiderült, hogy kismama vagyok, és semmilyen illatot nem tudtam elviselni, pláne nem egy ilyen karakán darabot, így ment a szekrény mélyére. Azóta is ott van…

Az Anyway lett egy újabb gyöngyszeme a JHG gyűjteményemnek, végre egy száraz fás, tiszta illat, érezhetően a Not a Perfume vonalát lovagolta volna meg, ez nem jött össze, de egy jó kis friss, tiszta illatot kaptunk.

Muszáj volt társadalmi nyomás miatt vennem egy Another Oud-ot (értsd úgy, hogy akkoriban minden fórumon ez folyt…), nem lett szerelem. Nem rossz, de nem nyúlok utána. Lehet, hogy többször kellene próbálkoznom vele.

Amikor kijött a Mmmm, azt éreztem, hogy ez nekem szól, hát baromi nagyot tévedtem, ahogy megvettem, már adtam is tovább, nem tudtam hordani, túlságosan emlékeztetett egy illatra, ami nem kellemes emlékeket idézett fel bennem.

Ugyanígy jártam a Sunny Side Up-pal. Látszólag a Jóisten is nekem teremtette a fás-pézsmás-kókuszos jegyeivel, de iszonyatosan zavart a bőrömön, így továbbadtam. Hozzá kell tenni, hogy azért is adtam el, mert a megrendeléshez épp jött egy Mol.4 minta, és abba kimondhatatlanul beleszerettem, így a Sunny Side Up árából inkább azt vettem magamnak.

Izgat a Moscow Mule és a Vanilla Vibes, ezeket biztos be fogom szerezni, valamint nagyon jó a Luxury Collection, de az már egy magasabb árfekvés, szóval gyűjteni kell rá.

***MÁS***

Ha szeretnéd támogatni a Parfümblogot, akkor kattints rá jobb oldalt (mobilon a poszt alatt) a “100% eredeti parfümök” felirat alatti Google hirdetésre (Illatminták kép felett), kattintásokért kapok őrült sok nagy összeget: 5 forintot, vagy annyit sem 😀    Tsók :* #nemtarha! (<—idézet) 🙂



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

  • Facebook
  • Twitter