Balenciaga Rosabotanica – parfümkritika

Gyakran esik az meg egy kultikus parfümmárkával, hogy tetszhalott állapotukból feléledve (azaz megvette őket egy jó nagy és gazdag cég) előállnak egy már a megszületésekor legendává váló illattal, mely letarol minden létező díjat, gigantikus rajongótábort gyűjt és csak legekben beszélnek róla, aztán a következő illatukat lélegzetvisszafojtva várja a nagyérdemű és bizony oltári csalódás lesz a vége. Gyakorlatilag törvényszerű, hiszen ha a bombasztikus illathoz hasonló darabbal állnak elő, akkor egy fejlődni nem képes, a sikert lemajmoló illatháznak kiáltják ki, ha pedig megpróbál szabadon szárnyalva egy teljesen más karakterű parfümmel előállni, akkor mindenki fanyalogva keresi a nagy előd nyomait és zseniális vonásait az új darabba.

Balenciaga-Rosabotanica

Így volt ez a Balenciaga diavtházzal is, amely 2012-ben előállt a Coty-val karöltve a Florabotanicaval, amely egy olyan zöld-rózsás metszésű illatot hozott be az édes parfümvilágba, mely egycsapásra meghódította a kevésbé édesszájú parfümrajongó közönséget. Csodálatos üveg, megosztó reklámarc (jaj miért Kristen Stewart…), és egy modern, tiszta és üde illat, tuti siker. Aztán nem kellett sokáig várni a folytatásra, a Florabotanica-ra erősen hajazó, szinte kistestvérnek gondolt Rosabotanica meglovagolva a friss-zöld-metsző jegyek sikerét, a rózsa egy újfajta interpretációját kívánta bemutatni ugyanolyan csodás üvegben, ugyanazzal a megosztó arccal (Istenem, Kristen Stewart itt még rosszabb…). Persze nem kellett nagy jósnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, bizony ez az illat kapni fog  hideget-meleget. És valóban. Kifejezetten ellenszenv fogadta, nem tudott kilépni a nagy előd, a Florabotanica árnyékából, és nem tudta bebizonyítani, hogy ő egy önálló, csodálatos darab, csak éppen kishúgnak született a díva nővér mellett (tisztára mint Beyonce és Solange).

balenciaga-rosabotanica-kristen

Pedig! A Rosabotanica egy csodálatos fás-rózsás illat, zöld fügeleveles akkorddal tompítva, gyönyörűen egyensúlyozva a picit édeskés nőies jegyek és a friss, átütő, üde felütések között. A rózsa szinte kidomborodik a kompozícióból, számomra meglepően édeskés, semmi metsző meg nagyasszonyos csillogás, csak csupa bájos üdeség, cseppet sem kislányos módon. Pici fűszerezettség érezhető rajta, de igen halványan, szerintem csak azért, hogy legyen egy kis mélysége az illatnak. És a lényeg: a meleg fűs-ámbrás alapjegy, ami valami fenségesen fest a bőrömön, komolyan elaléltam tőle. Bár számomra inkább tavaszi-nyári illat, rá kellett jönnöm, hogy így hűvösebb időben kevésbé olvad le a bőrömről, élénkebbek az illatmolekulák, kerekebb, dúsabb az illatélmény.

Ha egy igazán izgalmas, gyönyörűen metszett, biztos kezekkel komponált friss de mégis puha, meleg, száraz rózsás illatra vágytok, ki ne hagyjátok a Balencviaga Rosabotanica-t! Ritka, mint a fehér holló, ezért is érdemes megszerezni!

 Andrea



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

  • Facebook
  • Twitter