Serge Lutens La Fille de Berlin – parfümkritika

Először is le kell szögeznem, zseniális Serge Lutens (itt olvashatsz róla bővebben) marketingpolitikája, mely azon egyszerű elven alapul, hogy aki kér illatmintát egy újonnan megjelenő parfümből, az kap, azaz postázzák, természetesen teljesen ingyen (ehhez regisztrálni kell a sergelutens.com oldalon, és várni a hírlevelet).  A Burberry a Body parfüm felvezető kampányában használta ki ezt a fegyvert, és bizton állíthatom, megtérült az a sok százezer minta, amit világszerte küldtek.

Serge Lutens új parfümöt alkotott La Fille de Berlin néven (Berlin lánya):

“Ő egy rózsa tövissel, ne packázz vele. Ő egy lány, aki a végletekig is elmegy. Amikor tud, megnyugtat, amikor akar…! Az illat magasba emel, felráz és megdöbbent.”

A parfüm Valentin napon debütált, az illat központjában pedig a rózsa jegye áll. Ha azt gondoljuk, egy bűbáj romantikus illattal állunk szemben, tévedünk, elég csak arra gondolni, mi is ihlette Lutens a La Fille de Berlin megalkotásakor. A parfümöt a II. világháború utáni , szovjet megszállás alatti Németország, illetve az országot újjáépítő asszony(ok) ihlették. Marta Hillers A Woman in Berlin könyve tükrözi hűen, milyen nő is lehet az, akit e parfümben megformázott Lutens.

Az illat valóban mély és egyszerre kétarcú: a rózsa tiszta, sallangmentes illata számomra számtalan emlék előtt nyitja meg a kaput: nagymamám illata, az a bizonyos rózsavíz amit anno a 80-as években előszeretettel próbálgattunk helyes kis fa tartójából, szárított rózsaszirmok a kelengyében, nőiség, felnőtté válás.

A La Fille de Berlin mindezt jelenti nekem, egy csipetnyi csajos, romantikus felhanggal, tiszta, hűs, könnyed rózsaillattal, melyet a bors épp csak egy kicsit bolondít meg. Olykor túl puritánnak érzem, túl tiszta rózsának, olykor túl “vintage” illatnak, melyet manapság igen ritkán használnak a nők, olykor pedig teljesen elmerülök szépségében, egyszerűségében és eleganciájában.

Berlin, még ma is fél évszázaddal a II. világháború után is van egyfajta negatív kicsengése  a városnak (lehet rám az is hatással van, hogy nemrég néztem végig a National Geographic sorozatát a háború szörnyűségeiről), asszociálnánk például Marlene Dietrichre, mint Berlin híres asszonyára, nehéz elvonatkoztatni azokról az időkről, amikor mindenkit kémkedéssel, besúgással vádolva hírnevén csorbát ejtve emlegetnek (lásd még Coco Chanel vél vagy valós német kém szerepét Hal Vaughan könyvében). Éppen ezért kétélű fegyver egy illatot ilyen inspirációs háttérrel útnak indítani, egyes parfümös oldalakon már bőszen boncolgatják ezeknek a berlini asszonyoknak a náci pártban betöltött szerepét.

Én maradok pusztán az illatnál: a karmazsinvörös La Fille de Berlin egy szép, tiszta rózsás illat, mely ha kissé “old fashion” jellegű is a mai parfümvilágban, rózsaillatot kedvelőknek, nosztalgiára vágyóknak és vintage rajongóknak kötelező darab.