Nem voltam sosem egy kifejezetten Dolce & Gabbana fan. Ezt úgy kell érteni, hogy nem rohantam azonnal kipróbálni minden újdonságot, amely Dolce & Gabbana néven jött ki, ellenben vannak kifejezetten gyöngyszem darabjaik, amelyeket ma már az ember (lánya) kincsként őriz.
Ha Dolce & Gabbana, akkor már mondjátok is kórusban, hogy Light Blue. Én egyáltalán nem vagyok LB típus, és valószínűleg azért nem használom, mert ez anyukám signature illata, csak és kizárólag ezt használja már tizenx éve, és nekem ez az anyaillat. Így a Light Blue kilőve. Amim volt, az nyilván anyukámhoz vándorolt. Ő az alap (első) illatra esküszik, én az Intense változatát szeretem, és a 2 évvel ezelőtti nyári citrusos verzióját.
A másik nagyágyú a márkánál a The One. Nekem sosem volt az alap edp, viszont kaptam pár éve egy üveg EDT-t, és néha használom, olyankor jólesik, amúgy nagyon ritkán nyúlok érte.
Anno nagyon izgatott a totális bukásra ítélt (olcsó és uniszex) D&G Anthology vonal, és teljesen belezúgtam a 10 La Roue de la Fortune illatába, jó kis orientális-fűszeres-pacsulis darab. Ma már nem használom, de nem is tudom, hogy miért nem, mert jó! Ha találtok még valahol, vadásszátok le!
Volt egy üveg 1992-es Dolce & Gabbana Pour Femme-m (az a bizonyos piros bársonyos dobozú), de egyrészt már a reformulált változata, másrészt annyira nem jött be, ezért túladtam rajta. Próbáltam az új verziót (2012), az illata nagyon tetszett, de harmatgyenge volt rajtam, így nem ruháztam be rá.
Amit viszont imádok, és majd belehalok, hogy már nem kapható, az a Sicily! Annyira különleges, nőies illat, tény és való, hogy kifújáskor nem a legjobb arcát mutatja, na de utána valami csoda. Itt olvashatsz róla bővebben!
Dolce & Gabbana “niche” vonala a Velvet Collection igen sok darabból áll már, nekem csak a Velvet Desire-hez van szerencsém, és nagyon örülök, hogy “látatlanban” megrendeltem egy akció keretében. Csodás tubarózsás, virágos illat, valóban niche színvonalon. De nem adnék ki érte annyi pénzt, amennyibe most kerül, örülök, hogy akciósan lecsaptam rá.