Március 21-én volt a parfümök világnapja, és én egyáltalán nem emlékeztem meg róla sem itt, sem más social media felületen. Ahogy elnéztem, más is visszafogottabban posztolt, pedig erre nincs okunk, én mégis úgy érzem, hogy most nincs itt az ideje az ünnepelgetésnek, és valahogy nem odavalónak tartom, hogy ekkora világválságban nap mint nap az illatokról posztoljak, hiszen ez huszadrangú most. Mégis az illatok az életem részei, és minden nap használom is őket, csak éppen most nem tudok annyira belemélyedni, elvonódva filozofálgatni róluk, mint előtte. De nem bírom ki, hogy ne posztoljak végre, így egyik kedvenc rovatotokat elevenítettem fel, az illatgardróbom bemutatásának folytatását, mégpedig a Byredo illatokkal.
Viszonylag későn kapott el a Byredo láz, és igazából le is csengett nálam, de nem vonom kétségbe, hogy korunk egyik kiemelkedő niche márkája, amely mellett nem lehet elmenni. A legelső Byredo illat, amely nagyon megtetszett a Blanche volt. Elhasználtam belőle egy 5 ml mintát, de rájöttem, hogy van benne valami kissé éles felhang, valami jegy, amely egyáltalán nem szereti a bőrömet, és bár az illat maga csodás, én nem éreztem magamon csodásnak, így nem is vettem belőle egy üveggel. Mondjuk, ez jó pár éve volt, lehet, hogy tennem kellene vele egy kísérletet újból.
A nagy őrület a Gypsy Water és a La Tulipe kapcsán kezdődött. Mindkettő nagyszerű a maga könnyed nemében, ugyanakkor rajtam egyáltalán nem meghatározó illatok, vagyis nem az én típusaim. De meleg tavaszi napokon jól tudnak esni. Nyáron leolvadnak rólam. Azért egy La Tulipe nagy üveges kell itthonra, a Gypsy Waterből elég egy 10 ml-s mini is. 😀
Első találkozásra szerelem lett a Mojave Ghost, és a lelkesedésem azóta is tart, az egész Byredo vonalból nekem ő a minden! Különleges, megfoghatatlan illat, száraz, virágos, fás. Csoda!
Nem sokan szeretik az Inflorescence illatot a markáns gyöngyvirág miatt, én is csak és kizárólag tavasszal tudom viselni, de akkor jólesik.
Kissé mellényúlás volt, hogy megvettem a Flowerhead-et. Nekem már túl sok ez a virágözön, egyáltalán nem használom, de azért még őrizgetem, hátha megkívánom.
Nagy slágerillatuk a Bal d’Afrique, persze nekem is kellett, de rájöttem, hogy rajtam egyáltalán nem mutatja szebbik arcát. Annyira sajnálom!
Kívánságlistán van az Eleventh Hour, amely üvegből pocséknak tűnt, még papíron is, de a bőrömön valami isteni szilvás gombóc illatú.
Nektek melyik Byredo a befutó?
Facebook
Twitter
