Egészen 2017-ig azt gondoltam, hogy életem niche márkája a Juliette Has a Gun, aztán megjelent a Sunny Side Up…, megvettem, és óriásit csalódtam benne, és az azóta megjelent illatok sem villanyoztak már fel többet.
Pedig…pedig Nina Ricci ükunokája, Romano baromi jól nyitott. Azt hittük, hogy ő lesz a niche parfümök fenegyereke, de ez a lufi leeresztett. Berobbant a köztudatba a márka 2006-ban két illattal: a Lady Vengeance maga a megtestesült perszelő nőiesség, womenpower! Magabiztosság ezer fokon égve a rózsa vad és nyers illatával. A bosszúálló Júlia, akinek fegyvere az ellenállhatatlan nőiessége. Mellette ott volt ellenpontnak a Miss Charming, Júlia romantikus oldala, az iruló-piruló szűzlány, a rózsa bájos oldala. Mindkettőt nagyon szeretem. A 2010-es években a Miss Charming talált be, aztán 2020 felé közelítve már Lady Vengeance lettem 🙂
2008-ban jelent meg végül az én illatom, ami abszolút én vagyok: Citizen Queen. A nagyvárosi díva. Poros, provokatív rózsás illat, imádom, ahogy körbeleng az illata és felruház egyfajta varázserővel.
Aztán 2010-ben beütött a Not a Perfume, és másról sem szóltak azok az évek, mint a pimasz provokációról, a színtiszta ambroxanról, ami egy egyszerű vegyület, mégis varázslatként működik a bőrön. Locsoltam is magamra rendesen.
Azután is minden megjelenő illatot azonnal megvettem: Calamity J, Another Oud, Anyway, Romantina, Mad Madame, Mmmm…ez utóbbin már éreztem, hogy nem az én világom, túl is adtam rajta, majd jött a Sunny Side Up, aminek száraz pézsmás agresszív illata számomra elviselhetetlenül tombolt a bőrömön, és elveszítettem az érdeklődést.
Egészen mostanáig! Megjelent ugyanis a legújabb JHG illat, a Pear Inc. Amit ígér: túladagolt ambroxan (csakúgy, mint a Not a P-ben), körte körtével és ámbrás-pézsmás alapok. Valahogy azt érzem, hogy a körte könnyed gyümölcsös jegye nagy csavarként lesz jelen a tiszta akkordban, most valami ilyesmire vágyom. Muszáj lesz kipróbálnom!