Az első benyomásom rögvest a nosztalgikus érzelmi mosolyt fakasztó gyermekkorom illatához repített, még pedig aki tudja és ismerte a Donald rágót és annak a jellegzetes illatát.
A cukorka mámorító íze és annak illata lepte el minden érzékszervemet.
Édes napsütötte illat.
Azt hittem a saját tapasztalataim alapján, hogy a nevében szereplő vanília majd egy nagyon tömény, erős, nehéz illatot hagy rajtam.
Ehelyett egy könnyed nem annyira domináns, vagy erőszakos illatot tudhattam magaménak, hanem egy kellemes lágy, pajkos illatot.
Az intenzitását tekintve, az első fél órában-nagyon benne van az orrodban, a mozdulataidban a mosolyodban.
2-3 óra eltelte után csak az intim szférában tartózkodva ismerhető fel.
Már nem leng úgy körül, mint az elején.
De ad egy kis sejtelmet, amibe burkolózhatunk!
Szerettem magamon,hogy nem az illat vezérelt el, hanem egy kicsit hagyta , hogy én meghatározzam Őt.
Kellemes kombót lehet alkotni vele, mert alkalmazkodó.
Minden percet élveztem vele a nap során.
Én személy szerint el tudom képzelni tavaszi napokon, nyári napokon és enyhe, bágyadt napsütéses őszi séták alkalmával is. Egy padon üldögélve, színes levelek közt, rózsaszín gondolatokkal.
Talán még télen is beleférne olykor ez az illat, amikor fel akarom idézni ennek az illatnak a szépségeit amiket bevetít a belső énembe.
Lovely
Facebook
Twitter
