Chloé Eau de Toilette 2015 – parfümkritika

A nagyon népszerű designer ruhákat magába foglaló Chloé márka 2008-ban parfümtörténelmet írt: újraélesztették a Karl Lagerfeld után hagyott űrt a parfümvonalban és megjelentették a nemes egyszerűséggel Chloé Eau de Parfum névre keresztelt illatukat, mely újraértelmezte a rózsás parfümöket. Erre szükség is volt, mert ezidáig az amúgy roppant markáns, nehéz és fullasztó rózsaesszencia inkább nagymamáink sifonját idézte, mintsem egyet jelentsen a modern és divatos parfümillattal. Mondom, ezidáig. Mert 2008-tól tudjuk, hogy a rózsa – ha mesteri kezekbe kerül – bizony több annál, mint púderes jegy. Maga a tisztaság, a megtestesült nőiesség és elegancia.

Nagy szavakat használok, pedig szégyen ide vagy oda, 2008-ban, amikor először kipróbáltam a Chloé-t, orrot felhúzva dobtam el a papírcsíkot, mentségemre legyen mondva, akkor még javában tombolt az édes-gyümölcsös láz, szóval nagyon másnak, nagyon átütőnek és formabontónak tűnt az akkori orromnak. Aztán ahogy lenni szokott, egyszer-kétszer közel kerültük egymáshoz és rájöttem, azaz felnyitódott a szemem, hogy micsoda szépséggel is állunk szembe. Komolyan mondom, a legtöbben ezt az illatot dicsérték meg rajtam (leszámítva a Coco Mademoiselle-t, az ebben verhetetlen), és több barátnőm is vett azóta magának (aztán volt ami nálam landolt később…), és a világ rajongó keblére ölelte a Chloé-t, mely álmodni sem mert volna jobb és grandiózusabb visszatérést a parfümpiacra.

És ahogy lenni szokott, szép sorjában jelentek meg a különféle változatok, csak azért is leírom: flankerek, először a Chloé Eau de Parfum Intense (2009), aztán a Chloé eau de Toilette (2009), majd a Chloé Rose Edition (2011), a L’Eau de Chloé (2012) és a Roses de Chloé (2013). Mindegyik más-más illat, egyben mégis hasonlítanak, ugyanolyan lehengerlően tiszta és éteri a szívükben lévő rózsás akkord. Aztán 2015-ben felbukkant egy új darab, egy új Eau de Toilette. Bevallom, nem értettem, miért jelent meg egy újabb edt, amikor az már van. Meg amúgy sem értem, hogy ha van eau de parfum, akkor minek eau de toilette töménység, hisz nem az a lényeg, hogy minél erősebb, ütősebb legyen egy illat? Hát nem. Pláne nem a Chloé esetében. Mert azt ugye tudjuk, hogy egy illatból az edt és edp nem feltétlenül pontosan (!) ugyanazt az illatot jelenti. A Chloé esetében nem. Ha valaki nem tud megbarátkozni a Chloé Eau de Parfum – valljuk be – kissé éles friss, szappanos jellegével, azt el kell fogadni, mert van ilyen. De ha kicsit tompítunk az élen, kicsit lágyabb, kecsesebb ívűvé faragjuk azt, akkor lesznek olyanok is, akik bár nem szerették az edp-t mégis örömmel használják a kecsesített edt változatot.

Már csak az a kérdés merül fel, miért egy újabb edt. Hiszen a L’Eau létjogosultsága a légies könnyedség, amely egy kis zöld tónussal máris remek nyári illat lesz, az Intense életre hívását meg sem kérdőjelezem: számomra sohasem lehet eléggé intenzív egy illat, a Roses rózsakavalkádja pedig azt mutatja meg, milyen is egy párizsi rózsakert. Az új Eau de Toilette a fehér rózsa gyengéd aromáját állítja a középpontba.

“A fehér rózsa bűvöletében született  Chloé eau de toilette-ből  árad az elegancia. Magán viseli elődeinek mindenkitől megkülönböztető szépséges jegyeit. Már első pillanatban érezni,  hogy a belőle áradó frissességhez nincs hozzáfogható. Ahogy minden ikonikus variánsnál, nála is minden a rózsához vezet, de itt most új oldaláról mutatja be a virágot,  ilyen könnyed és gyengéd még soha sem volt.”

És valóban. Ugyanaz a semmihez sem fogható friss, szappanos tisztaságillat, csak sokkal lágyabb, könnyedebb és puhább. Ez valószínűleg a pamutvirágnak köszönhető, valamint a nagy adag pézsmának, ami az illatot alapozza meg. Sajnos nem tudom, hogy mi a különbség a fehér és a vörös rózsa illata között, azaz azt tudom, hogy rózsa és rózsa illat között is van különbség, valószínűleg az edp-ben és az új edt-ben más-más rózsaesszencia található. Az edt friss citrusos jegyekkel indít, felvezetve a puha szívjegyeket, sehol egy fás, szikár akkord. Az edp-ben annál inkább, valamint sokkal virágosabb is, míg az edt inkább a puha, pézsmás, tiszta, gyengéd jegyekre épít. A régi edt szintén a meleg, száraz, fás akkordokra épít egy csipetnyi krémességgel, és földes-íriszes jegyekkel. Úgy fogalmaznám meg, hogy a kulcsszó a puhaság, a kecsesség, ez a különbség az új edt javára.

Nagy rajongója vagyok a 2008-as Chloé Eau de Parfum-nek, nekem mindegyik változat tetszett, de megmaradt a nagy szerelem az “ős-Chloé-val”. De az új Eau de Toilette-nek is helye lesz az illatgardróbomban. Olyankor, amikor gyengéden nőies, elegáns szeretnék lenni, amikor nem a ropogós, élére vasalt, fehér inges eleganciára vágyom, hanem arra, hogy egy tiszta de mégis üde illat vegyen körül. Jól van, Chloé, szép munka!

Andrea