Naftalin és a pacsuli az Operában

Szombaton volt szerencsém megnézni Puccini Tosca előadását a budapesti Operában. Az audio-vizuális élmények mellé bekúszott kéretlenül némi illat (szag?) is. Először nem értettem, miért érzek folyton naftalin szagot (gondoltam ez az Opera öreges illata), mire rájöttem, hogy a szekrényből elővett öltönyök és stólák árasztották töményen a szagot…:)

Kb az előadás felénél már azzal szórakoztattam magam, hogy próbáltam kitalálni a körülöttem terjengő illatokból, hogy ki milyen parfümöt használ. Az nem vitás, hogy egy ilyen szombat esti Operás haknihoz egy komoly, erőteljes, úgynevezett esti illat dukál. Aki aznap nem azt locsolt magára, azt lenyomták a nehéz illatok. Alap, hogy jelen volt az Opium (amit bevallom, nagyon nem szeretek) és a Poison (az “esti program” parfümök úttörői), természetesen tiszteletét tette a Chanel No.5 is (elmaradhatatlan). Fiatalokon inkább a mostanság divatos illatokat éreztem. Kellemes meglepetésként ért, hogy az egyik nagy (és már nem kapható) kedvencem (Kenzo Jungle Tigre) vadul orron csapott. Ezek szerint van még olyan szerencsés, akinek van egy üveggel…a mázlista!:) Én Coco Mademiselle edp voltam.

Körkérdés:

Melyik parfümöt használod esti programokhoz?



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

  • Facebook
  • Twitter