Haters gonna hate

haters-gona

Tudjátok, azon csodálkozom, hogy a blog 6 éves fennállása óta igazi vad troll támadást, gyűlölködést, köpködést megúsztam. Hihetetlen, mert ahogy azt a maréknyi embert elnézem, akiknek a munkáját követem, bizony mindig bele-belefutnak gyűlölködőkbe, kritikusokba, megmondó emberekbe, irigyekbe…stb. 6 éve, atyaég, nagy idő, lassan általános iskola első osztályát kezdheti meg a blog, merem remélni, hogy fel is nő ehhez, mert azért valljuk be, ez a blogolás, meg irkálás a parfümökről nem ment olyan gördülékenyen a kezdetek kezdetén, a feltételezett alapok mellé azért kellett az évek tapasztalata és a tanulás, meg az, hogy végül kikristályosodjon, mit is akarok a bloggal üzenni, a munkámmal, a posztjaimmal, fotóimmal, béna videóimmal. Mivel én nem ebből élek, a munkám és most már a családom mellett teszem ezt, de ez végül is tök mellékes. Mert már attól boldog vagyok, hogy a hobbimban osztoztok velem, beszélgethetünk illatokról, bekerülhettem egy olyan mikrovilágba, amelybe mindig is szerettem volna. Az lebegett a szemem előtt, hogy ebben a blogban leírhassam, mit gondolok, hogyan érzek egyes parfümökkel, illatokkal, márkákkal kapcsolatban, másodsorban pedig olyan szerettem volna lenni mint a Now Smell This (jelenleg az egyetlen parfümblog, amit napi szinten követek a Fragrantica-n kívül), tájékoztató jellegű privát blog, amely a parfümökről szól, kritikákkal, újdonságértesítőkkel, érdekességekkel, természetesen magyar nyelven. Semmi több egyéb. Azt hiszem, ezt elértem, és azt, hogy havonta minimum 30.000-en olvasnak, ez azért nagy szó az én szintemen, mert a parfümökről napi szinten csak az igazán hardcore parfümmániások olvasgatnak.

bitch-please

Hosszú lesz, már látom, szóval a lényegre térek…

Elkerültek a negatív vélemények ebben a hat évben (vagy csak nem botlottam beléjük), most viszont igen: egy nyilvános portálon valaki olyan jelzőkkel illetett, miszerint én szolgai módon lelkesedek minden repicuccért, meg amúgy is, az már eleve szar lehet, ha valamiért én lelkesedek, és  egyébként is és soha semmit nem szólok le stb. Persze, jött másik kettő is, aki lelkesen tapsolt mellé.

Nem esett jól. Mert persze, hogy magamra vettem, rágódtam rajta, hogy valóban igaza van-e a kritikának, hogy erre reflektálnom kell-e, magyarázkodnom, vagy úgy tegyek, mintha észre sem vettem volna. Végül úgy döntöttem, úgy teszek, mint Madonna, aki bassza meg a világ legnagyobb énekesnője, a világ a lábai előtt, és a több millió rajongói dicshimnusz mellett persze mit hall meg? Azokat, akik kommentekben ócsárolják, röhejesnek gondolják, gúnyolódnak rajta. És baszki, felveszi a kesztyűt, és válaszol egy jól odabaszó üzenetben. Imádom, mert rohadtul nem kellene neki semmit sem válaszolnia, csak pont leszarnia őket. Úgyhogy bár nem vagyok Madonna, de követem ebben (is) őt, röviden reflektálok az engem ért kritikára.

Ha van valami amit megtanultam a 6 év alatt, az az, hogy ha valaki kicsit is tiszteli a parfümkészítés szakmáját, az illatokat, parfümöket, parfümőröket, az nem mond egy parfümre olyat, hogy hót szar, fúj de büdös, mi ez a gané lityilötty, fújja magára, akinek két anyja van. Mert az, hogy nekem mi tetszik, az kurvára nem biztos, hogy a másiknak is fog, sőt továbbmegyek, ha nekem valamelyik illattól hányingerem lesz, az lehet, hogy másnak az álomillata. Ki a fasz vagyok én, hogy ezért máglyára küldjek valakit, mert volt olyan gyökér, hogy egy olyan hót szar parfümöt magára mert fúrni, amit én annak ítéltem?! (remélem lehet érezni az iróniát benne) Teljesen szubjektív, hogy kinek mi tetszik, lehet itt művészieskedni meg okoskodni, hogy a huszadik flanker már szar, mert csak a legelső a jó, meg lehet parfümsznobot játszani, aki csak a “niche” meg egyéb kultillatokat hajlandó csak parfümnek tekinteni, a többi hulladék, én nem vagyok hajlandó ebbe belemenni. Ha egy neves hazai parfümőr azt mondja, hogy egy katalógusból rendelt olcsó parfümben is lehetnek csodás akkordok, és egy úgynevezett niche parfümben bántóan diszharmonikus zöngék, akkor ki vagyok én, hogy ezt felülbíráljam. Nem vagyok illatsznob, egészen bátran magamra fújok bármit, amiben jól érzem magam. És ha azt írom le róla, hogy szeretem viselni, nekem tetszik, örömöt lelek benne, akkor az nem szolgai rajongás, hanem tényleg így gondolom.

És hogy miért nincsenek negatív kritikák? Mert egyrészt annyira minimális időm van a blog írására és annyi izgalmas illat van amiről írhatok, hogy ami nem fog meg, arról egyszerűen nem írok. De ha valami az én személyes preferenciáimba nem fér be, de mégis írok róla, akkor nem azt írom le, hogy mi ez a szar, hanem azt, hogy ki lelhet benne örömöt, vagy csak pusztán írok egy posztot róla, hogy van és hogy mit lehet róla tudni. Ha van valami, akkor ezt megtanultam a 6 év alatt, hogy az emberek nem gyűlölködést, pocskondiázást olvasnak szívesen tőlem, hanem tájékoztatásért, inspirációért vagy pusztán szórakozásért választanak engem, ha parfümről van szó. Ha valaki másfajta írásra kíváncsi, az máshol találja meg a számításait. A Fragrantica-n például rendkívül szimpatikus, hogy nem pontozni lehet a parfümöt, hanem sokatmondóan love (imádom), like (tetszik) dislike (nem tetszik) ikonokkal lehet jelezni, hogy hogyan viszonyulok egy adott parfümhöz. Tisztán látszik, hogy a leggyűlöltebb parfümökért is rajong valaki. Mint ahogy Thierry Mugler Womanity parfümjéért is sokan rajonganak, engem meg kifejezetten taszít az illata. De attól még nem mondom, hogy hulladék meg szar szemét. Vagy ezt kéne? Aztán meg legközelebb azok sértődhetnek meg jogosan, akiknek ez az álomillatuk.

dd4877820cd83933a179b715ab1a123e

Nem tudok mindenkinek megfelelni, mert ez egy ilyen műfaj, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azért nem olyan rossz, amit csinálok. Az arcomat adom a bloghoz és minden egyes poszthoz, nem egy nicknéven osztom az észt sunyin, higgyétek el, ez sem volt egyszerű az elején, mert az ember óhatatlanul kiteszi magát annak, hogy belekössenek. De én felvállaltam, és csupa-csupa jó élményt kaptam a blogtól és az olvasóktól, ami újra és újra megerősít abban, hogy csináljam tovább, ne hagyjam abba. Így is teszek.

Puszillak benneteket, akik idáig elolvasták:)

Végül mindent elmond helyettem Madonna –

“Like It Or Not”

You can call me a sinner
You can call me a saint
Celebrate me for who I am
Dislike me for what I ain’tPut me up on a pedestal
Or drag me down in the dirt
Sticks and stones will break my bones
But your names will never hurtI’ll be the garden
You be the snake
All of my fruit is yours to take
Better the devil that you know
Your love for me will grow
Because

This is who I am
You can
Like it or not
You can
Love me or leave me
Cus I’m never gonna stop
No no



8 thoughts on “Haters gonna hate”

  • 🙂 bizony, szorongás az szokott lenni, de mértékkel!
    Wow, köszönöm szépen a dicséretet, ez igazán jólesett. És köszönöm az észrevételt is, jó ötletnek tartom, megfogadom! Üdv, Andi

  • Kedves Tünde! Köszönöm, hogy reagáltál, és azt is, hogy megírtad itt a véleményed! Néha én is kétségek között gyötrődök, hogy merre tovább, hogyan fejlődjek, mert nyilván szeretnék. Bevallom, néha kicsit sok volt a blog, pláne a gyerek mellett, és bizony volt időszak, amikor szinte csak életben tartás céljából készült poszt. Sajnos időm azóta sem lett sokkal több rá, de változások lesznek a jövőben a biztos! Üdv, Andi

  • Ezt a csodás kommentet most halásztam vissza a spam mappából, nagyon szépen köszönöm!!! Gyere továbbra is! Csók!

  • ez az egyetlen blog, amit rendszeresen követek. Imádom a stílusodat, informatív és szórakoztató egyszerre, érdekesek a cikkek. Pár hülye miatt nem érdemes elkeseredni. Sőt!, ez azt bizonyítja: tényleg sikeres vagy. Hajrá!, csak így tovább!!! Fiú létemre minden nap várom az új bejegyzéseidet, amivel biztosan nem vagyok egyedül. És még Madonnában is teljesen egyetértünk. 🙂

  • Kedves Andi! Az egyik tapsoló lévén engedd meg, hogy hozzászóljak röviden. Természetesen senki nem várja, hogy földbe döngölj illatokat, parfümházakat. Viszont szívesen olvasnék a Parfümkritika rovatodban igazi kritikus véleményeket, legyen az pozitív vagy negatív kritika. Számomra úgy lenne valóban hiteles a blog. Üdv, Tünde ( mivel szó érte a ház elejét:)

  • Megértelek, hogy megrázott egy kicsit. Ilyen alkat vagy, 🙂 észleled a kritikát és reagálsz rá, mert talán kicsit szorongsz. Ha mondhatok valamit, soha senki nem fog megdicsérni azért, mert szinte nincs helyesírási vagy fogalmazási hiba a blogjaidban, szemben számos (szakmájukat tekintve) íróval. De attól még így van. Nekem nagyobb támaszték lenne a blogod, ha vérbeli kritikusként jeleznéd, hogy ez vagy a parfüm tényleg csak dekandens fogyasztóknak ajánlott :-).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

  • Facebook
  • Twitter