Gyűjtemény, vagy kóros gyűjtögetés

Sosem fogom elfelejteni azt a napot, amikor először találkoztam azzal a fogalommal, hogy kóros gyűjtögető. Valami Fókusz szintű riport volt, amelyben egy német férfit és a lakását mutatták be, amelyben minden szar (szó szerint) fel volt halmozva. Ez volt az első alkalom, hogy a puszta látványtól rosszul lettem, és majdnem elhánytam magam. Azóta kifejezetten szeretnek ezzel a pszichés problémával foglalkozni, és én is felfedezem a kóros gyűjtögetés jeleit egyes ismerőseimnél, szerencsére csak enyhe formában. Épp ez ütött a minap szöget a fejembe: vajon a parfümgyűjteményem mennyire szól az illatok szeretetének és mennyire a harács-fakortnak, hogy képtelen vagyok megválni tőlük, és/vagy szerzem be őket folyamatosan.

Ha minden igaz, szám szerint 260 parfümöm van. Ezek közé nem számolom a kis mintákat, fújósokat, de a mini 5-10 ml-s darabokat igen. 250 parfümöm volt ezeken kívül…persze csekély részüket használtam el, a legtöbbet elajándékoztam, továbbadtam, eladtam. Tehát azért megrögzötten nem ragaszkodok minden egyes darabhoz. De nagyon meg kell magam erőszakolni, hogy megváljak tőlük, ilyenkor józan ésszel mérlegelem, hogy nem fogom soha használni az adott illatot, de a fejemben a vezérhangya mindig közbeszól, hogy:

  • mi van akkor, ha pont erre az illatra fogok vágyni x év múlva, én hülye, meg továbbadtam…mert ilyen is megesett már
  • mi van akkor, ha x év után kultikus, kaphatatlan illat lesz, és az én gyűjteményem egyik “kincse” lesz, annak ellenére, hogy nem szeretem/nem használom.

Mert elég csak a kedvenc parfümös portáljaimat olvasgatnom, és tuti, hogy 3-4 darabbal bővül a kívánságlistám, mert én is kedvet kapok egy-egy jó ajánló alapján parfümökhöz, az Insta világa meg külön veszedelem. Szóval nagyon ritkán válok meg illatoktól, és igen, ezt a 250 parfümöt nem fogom tudni egy élet alatt sem elhasználni (pláne, ha mindig jön újabb és újabb darab), vannak aktuális kedvencek és mindig van tesztelni való is (bár ezt már egyre kevésbé van időm csinálni).

Áprilisban költözünk egy nagyobb lakásba, és fontos mozzanat volt, hogy a parfümöknek legyen végre kényelmes, jó helye (annyira nem jött még össze, majd nyáron dolgozok rajta), és ahogy pakolgattuk Pollival, rég elfeledett, nem használt illatok akadtak a kezembe, olyan jó volt próbálgatni őket. (borhűtő kellene, de ahhoz még ez a lakás is kicsi…) E pakolászás kapcsán a józan ész kerekedett felül, és próbált meggyőzni, hogy itt az idő kissé leredukálni a készletemet, és valahogy próbált meggyőzni arról is, hogy ne szerezzek be újabb és újabb darabokat. Nyilván ez utóbbin legyintve felröhögtem, mert egyelőre erre képtelen lennék, ellenben azt meg tudtam beszélni magammal, hogy inkább azokra a darabokra koncentráljak, amelyekre már régóta vágyok, és ne csábuljak el sok friss darab, fellángolás irányába. Erős voltam pár helyzetben, de amikor a Rossmannba tök véletlenül bekeveredtem Veszprémben, és brutál nevetséges olcsón árusítottak ki parfümöket, egyből bepakoltam vagy négyet a kosaramba. Aztán itt is kijózanodtam a pénztár felé félúton, visszatettem kettőt, de két jó kis darabot csak elhoztam, annak ellenére, hogy hetekkel ezelőtt nem ebben egyeztem meg magammal 😀

(Lanvin Rumeur 100 ml 2990 -10%, DKNY Be Delicious 3749 -10%…de sajnos kiderült, hogy ez csak valami alkalmi kiárusítás volt a veszprémi üzletben…mindenesetre ezek szerint érdemes molyolni a Rossmann parfümös részlegénél időnként)

Szóval ez vajon már kóros? Vagy ilyen egy igazi szenvedélyes gyűjtő, aki alakítja, formálja a gyűjteményét? Vagy eleve maga a gyűjtés kóros… 😀

Azt tudom, hogy sokkal tudatosabb szeretnék lenni, és jobban szeretném, ha inkább kevesebb, de ütősebb, szívemnek kedvesebb darabokból állna a gyűjteményem. Tudom, sokan és régóta kéritek, hogy mutassam be a kollekciót, most a költözés kapcsán kedvet is kaptam hozzá, csak időm nem volt a megvalósításához. De nyáron lesz időm pakolászni, akkor mindenképpen poszt-cunamit szeretnék róluk.

(nem saját gyűjtemény, de engem lenyűgöz, pláne a színek szerinti csoportosítás, ellenben soha nem raknám ki a parfümjeimet nyitott, bevilágított polcokra, doboz nélkül…ez a parfüm legnagyobb ellensége)

Ti hogy álltok a parfümök gyűjtésével?



2 thoughts on “Gyűjtemény, vagy kóros gyűjtögetés”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

  • Facebook
  • Twitter