Byredo Elevent Hour – parfümkritika

Töredelmesen be kell vallanom, hogy az utóbbi 1-2 év Byredo újdonságai nem igazán fogtak meg, legutóbbi – villámcsapásként belém hasító szerelem a Mojave Ghost volt, amit azonnal meg is kellett vásárolnom. Ugyanezt a “dinget” nem éreztem azóta sem Byredo illatokkal kapcsolatba, ami azért is minimum furcsa, mert kifejezetten szeretem a márkát, odavagyok ezért a letisztult, kissé őrült illatokért, amelyek épp annyira különlegesek, hogy még hordhatóak. A minap betértem a Madison parfümériába Budapesten, és végigszaglásztam Ági vezetésével az újdonságokat. Az első volt, hogy az Eleventh Hour-t a kezembe nyomta, hogy szagoljam meg, persze először csak papíron. Nem hogy nagy benyomást nem tett rám, hanem egyfajta perverz elegyét éreztem a szilvás gombócnak és a fügének, két abszolút össze nem illő dolognak. Újfent csalódás, és reményvesztettség, hogy ma sem távozok egy új Byredo-val. No, de a magammal hozott mintát másnap elővettem, hogy mégis teszteljem magamon az illatot – mert tudjátok papíron tesztelésre nem adunk 🙂 – és tadaaaam, megtörtént a csoda, a bőrömön életre kelt az illat, és olyan illatorgiát csapott, hogy menthetetlenül beleszerettem. De nézzük, mivel is állunk szemben:

„Addig akartam járni az utam, ameddig már semmi után nem kell kutatnom. Ma már tudom, utazni annyit tesz, mint eljutni a világ végére, abba a harmóniába, amit elvesztettünk” szólt a legendás svájci felfedező, Ella Maillart, aki 1951-ben azon csekély számú európaiak egyike volt, aki nyugatról eljutott Nepálba, Buddha szülőhazájába.
Amikor az óceánok megáradnak, a világ legmagasabb pontjai lesznek az utolsó menedékek, és azok a zónák, amelyek egykor az emberek ellenségei voltak, az egyetlen óvóhelyükké válik. Az Eleventh Hour az elmúló dolgok, az idő végéig tartó utazás, a Föld utolsó illata. Az egyszerre borsos és citrusos ban timmur Nepál fennsíkjaira invitál minket, ennek a különleges növénynek az otthonába, míg a parfüm szívillatának középpontjában a vad füge, a tiltott gyümölcs áll. 
Tudom, hogy nem vagyok vele trendi, de a fügétől minden szinten rosszul vagyok, de tényleg. Minden alkalommal próbálok befogadó lenni, de a legparányibb füge illatmorzsától is kiráz a hideg, így számomra is érthetetlen, hogy az Eleventh Hour miért fogott meg annyira, amikor gyakorlatilag a füge köré épül az illat. Mert kérem, itt a művészet. Hogy nagyon nem mindegy, hogy mit dobálgatunk egy illatjegy köré, hogy valakinek az a képtelenségnek tartott ötlet jutott eszébe, hogy dolgozzuk már bele a fügét egy nagy tál szegfűszeges szilvás gombócba, locsoljuk meg egy kis rummal, és puhítsuk le a végtelenségig meleg, száraz fás és enyhén bőrös jegyekkel. És megszületik e kínkeservnek tűnő furcsa nászból egy olyan ünnepi illat, amely bár kissé a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolható (mert mikor máskor jön elő az alkoholba áztatott szegfűszeges szilva, ha nem ilyenkor), ennek ellenére az őszi-téli szezon egyik remek illatalternatívája lehet.
Nem voltam még Nepálban, nem ismerem az ország ízeit, szagjellemzőit, aromáit, így nem tudom megítélni, hogy mennyire adja vissza az illat a háttér történetet (lásd fentebb dőlt betűvel), de azt tudom, hogy ha ez lesz a Föld utolsó illata, akkor igazi megnyugvást, lelki békét fog nekünk nyújtani. Elmondhatatlanul jóleső érzés viselni ezt az illatot, lecsillapodás, megnyugvás, kissé fennkölt érzelmek kísérik, melyek akaratlanul és tudattalanul járják át az embert (lányát és fiát, bárkit). Nem az elménkre, hanem az érzéseinkre, hangulatunkra ható illat, amely nem késztet agyalásra, hanem ha hagyod magad, akkor behúz magával az édes, gondtalan lét meleg takarójába. Én hagytam magam, és a kezdeti rácsodálkozás helyére hamar az a felismerés ugrott, hogy sokszor és sokáig szeretném magamon érezni ezt az illatot. Én azért szezonálisnak érzem, mégpedig ősszel-télen kívánkoznék rá, de hát ez mindenkinek személyes gusztusa. Egy biztos: különleges, simulékony, ezerarcú illat, amely okozhat meglepetéseket. Abszolút kívánságlistán! (hallod, Jézuska? :D)

Összetevők: szecsuáni bors, bergamott, füge, rum, szilva, sárgarépa mag, tonkabab, kasmírfa, cédrus, olibanum, iso e super, labdanum

Sillage: 4/5 –  van kiterjedése, naná!

Tartósság: 4/5 – ami tapad az ragad, szóval megmarad a bőrön egy napig is

Szexifaktor: 4 – én magabiztosnak, vonzónak érzem magam, ha viselem, szóval mondhatom, hogy érzéki jellegű is lehet, ha valaki ilyenre indul be

Elegancia: 3 – Nem az a klasszik elegáns vonal

Korosztály: érdekes lehet a kor, hogy ki viseli, talán fiatalokon jobban vibrál, édesebb, és idősebbeken mélyebb illat lehet.

Kapható a Madison parfümériában Budapesten, 50 ml ára 35.000 ft, és ez több mint baráti annak fényében, hogy egy xy designer illat is pont ennyibe kerül, feleannyi kreativitással és hatással. Szóval megéri az árát!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

  • Facebook
  • Twitter