Prada Tendre: a lágy nagyasszony

Azt már megtanultam (nem csak a parfümök révén), hogy soha ne mondjam azt: Soha!:)

Hiszek abban, hogy az évek múlásával az ízlésünk változik, életmódunk, életkörülményeink változnak, így fordulhat az elő, hogy az addig mumusként emlegetett illat egyszer csak nagy kedvenccé válik! Magam is számtalan “parfümös” korszakon mentem keresztül: kezdetben a fülledt, Seherezádé jellegű orientális illatokat használtam előszeretettel, aztán jött a “Minél édesebb, annál jobb!” korszak, amikor az összes cukorkás, karamellás, pralinés és vattacukros illatot kipróbáltam és használtam.

Aztán (én úgy fogalmazok: megértem arra, hogy viseljem…) jöttek a komoly, a nagyasszonyos, fehér inges, elegáns és karakteres illatok, mint a Chloé, és a Prada-k. Mert a Prada számomra a Nagyasszony! (Zsuzsi, ha olvasod, ne röhögj:)

Az első Prada-szerelem az Infusion d’Iris volt, majd a L’Eau Ambree, és most a Prada Tendre. Érdekes módon a Prada Tendre rajtam melegebb időben mutatja meg a legszebb arcát, annak ellenére, hogy orientális-fás jegyekben gazdag.

Annak ellenére, hogy a Prada-ház a XX. század elején alakult, igen későn, csak 2003-ban jelent meg első, parfümériákban forgalmazott parfümjük a Prada (vagy Prada Amber). A megjelenése előtt csak limitált, exkluzív kiadású parfümökhöz lehetett hozzájutni a Prada butikokban. A Prada nem az a “parfümház”, amely ontja a parfümöket: az Amber és az Infusion sorozat körülbelül 13 darabból áll, ha a férfiillatokat is beleszámoljuk.