A Clinique legelső, 1975-ben megjelent parfümje, az Aromatic Elixir előszele volt a ’80-as években megjelenő fűszeres-keleties nehézbombázóknak, mint az Opium, Coco, Paloma Picasso vagy Cinnabar. A mai, Happy-hez szokott orrnak igencsak erős illat, mondhatni, hogy letaglózó, és egyben furcsa is belehelyezni a mostani Clinique parfümvonalába.
A Clinique koncepciója az volt az első parfümjük megjelenése előtt, hogy az aromaterápia erejét használják fel, hiszen felismerték, hogy az aromáknak ereje van, közérzet- és hangulatjavítók egyszerre. Az Aromatic Elixir népszerűsége tehát abban rejlett, hogy az illat egyszerre volt csábító parfüm és közérzetjavító elixír.
A Clinique Aromatic Elixir klasszikus ciprusos-virágos illat, mindazokkal a tulajdonságokkal, melyek általában a ciprusos illatokra jellemzőek: éles, erőteljes kezdés, ahol a verbéna, zsálya és az aldehides jegyek szinte letámadják az orrot. Az erős és fanyarkás jegyek mellett a mérhetetlenül inger gazdag fűszerezettség érezhető – pontosan úgy, ahogy a felső képen is látszik – füstölők világát idéző aromákkal. Soha nem tapasztalt módon szorul háttérbe a ma oly nagy szeretettel előtérbe helyezett írisz, jázmin, tubarózsa, muskátli és szegfű, míg az ylang-ylang és a tömjén a pacsulival a füstös karaktert nyújtja. Az alapjegyen lévő tölgymoha itt különösebben nem bukkan fel erőteljesen, a virágokban és füstös jegyekben gazdag aromáknak inkább megfelelően testes bázist biztosít.
Tipikusan megosztó illat, legalább ugyanannyian imádják, mint ahányan elviselni sem bírják. Kétség kívül nagy klasszikusnak számít, 1975 óta folyamatosan jelen van parfümpiacon, azaz lassan 40 éve. Bevallom, a környezetet is igencsak próbára teszi az illat, mivel a tartósságával és a hatósugarával semmi gond nincs. Viszont a leszáradást követő 1-2 órában valóban egy megnyugtató, kifejezetten kellemes, “bahiás” jellegű illatélményt nyújt. Érdemes egyszer kipróbálni (de először csak papírcsíkon)!
Kíváncsian várom a véleményeteket, és olyanokét is, akik használták/használják!
Facebook
Twitter
Imádom ezt az illatot. Legalább 15 éve használom, számtalan ember megkérdezte milyen parfümöt használok, mert nagyon kellemes illatom van. Én már ennyi idő után nem érzem magamon, ezért néha váltok 1-2 napra. De érdekes módon csak akkor kapok elismerő szavakat, ha az Aromatic Elixir van rajtam. Nekem nagyon bejött.
Talán annyi a dolog nyitja, hogy véletlenül cseppent egy leheletnyi a kezemre – ebben a töménységben szuper, de így sem parfümnek. vagy ha igen, akkor sem most, hanem majd majd majd. Tegnap ugyanígy jártam No.5-kel, az szintén a “csak úgy” vennék egy üveggel kategória.
:)) én egy nap után láttam meg a benne rejlő szépséget…nekem is sok valóban.
Múltkor az nlc-s topicon pont erről az illatról dumáltunk, és sokan rajonganak érte. Nekem kimaradt az életemből, gondoltam, kipróbálom. Hát, elég bátornak gondolom magam illat-ügyben, magamon teszteltem még Andy Tauer Lonestar Memories-ét is, és még tetszett is egy része… De EZ… valami szörnyű élmény volt. Holott jóban vagyok a klasszikusokkal is. Hát ez nem jön be.
🙂 ezek szerint nálad (is) az aromaterápia hatása erősebb..én is inkább annak tudnám elképzelni, mint magamon parfümnek!
Egyszer egy papírcsíkra fújtam és fantasztikus mozgáskoordinációmnak hála, egy pár csepp a kezemen landolt. Hazafelé végig a kezemet szaglásztam, egyszerűen nem tudtam lekattanni erről az illatról. Ha megvehetnék olyan parfümöket is, amiket nem használok, lenne egy üveggel itthon.