A minap egy érdekes posztot olvastam a Fragrantica.com oldalon, amelyről posztoltam is a Parfümblog facebook oldalán, és igen sok olvasót megmozgatott. Miszerint több ezer parfüm jön ki évente, és ez mellett elsikkadunk a régi nagy kedvencek mellett, így eleve egyáltalán veszünk kétszer/többször ugyanazon parfümöt? Nagyon sok hozzászólás érkezett, és jó volt olvasni, hogy azért mindenkinek van egy signature – vagy örök kedvenc illata, amit mindig tart otthon. Nekem ez a Versace Versus Donna lenne, amit anno többször is megvettem, csak már sajnos nem kapható. Gondolkodom még, hogy veszek egy új üveg Chanel Coco Mademoiselle-t, mert nagyon szerettem, de mindig jön valami új, amit szívesebben veszek meg helyette.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon ha újra tudnám venni a régi nagy kedvenceimet, mekkora örömet okoznának ma nekem. Vajon ugyanazt az élményt/illatemléket nyújtanák, mint régen, amikor nyakra-főre azt hordtam? Pár hete egy parfümériában jártam, és megakadt a szemem a parfümkínálatok között egy üveg Clinique Happy-n. Nagyon szerettem ezt az illatot, különlegesnek, egyedinek tartottam, egy nagyon kedves barátnőm viselte anno, és jó érzéseket keltett bennem. Ott álltam a polc előtt, és szorongattam az üveget, hogy “most vagy soha” vegyem meg ezt az üvegnyi múltat. Gondoltam, nem leszek merész, azért fújok a csuklómra és sétálok még a vásárlás előtt egyet. Milyen jól tettem!
Bár még mindig nagyszerű illatnak tartom, igazi kicsattanóan üde, tényleg boldog illatnak a Happy-t, nem éreztem azt a wow-érzést, amit anno, 15-20 éve nyújtott, a 2000-es évek elején. Csoda kis gömbölyű, gyöngyöző illat, olyan fajta friss-citrusos illat, amely nem fanyarkás kölni jellegű, hanem imádnivalóan bájos virágos, édeskés és finoman fűszeres. A Happy nem változott, én ellenben igen. Már nem a Happy képviselte könnyed, bájos virágos illatok a kedvenceim, sokkal inkább a mély, testes, “rafkós” illatok, lehetőleg tele fűszerekkel, és brutál erős virágokkal.
Ti jártatok már úgy, hogy a régi nagy kedvenceteket egy idő nem tudtátok már viselni/élvezni.