A Myropolium, természetes kozmetikumokkal és parfümökkel foglalkozó üzletéről és néhány termékükről már olvashattatok a blogon, de azt biztosan nem sokan tudjátok, hogy a cég tulajdonosa gondolt egy nagyot, létrehozott egy lakáséttermet, ahol Ő maga főz, és összekombinálta az illatok és ízek világát. Így született meg az Illatvacsora ötlete, ennek keretében pedig hónapról hónapra meghirdetnek egy tematikus esetet, ahol egy előre kiválasztott alapanyag köré épül fel a koncepció. A végeredmény zseniális, egyedi és nagyon különleges lett. Már az érkezéskor, a lakásétterembe lépve is nagyon jó érzés tölti el az embert, szívélyes fogadtatás, igényes, ötletes és nagyon szép berendezés, belső tér, minden részletében tökéletes és egy teljesen új élményt nyújt az oda látogató vendégeknek. Mert itt nem egyszerűen vacsorát kap az ember, hanem egy komplex élményt, egész estét programot. Ezt az élményt egy hagyományos étteremben nem kaphatja meg az ember, itt minden egyedi és rendkívül hangulatos. Érkezésemkor egyik kedvenc számom szólt, Zaz – Je veux-je, melynek egyik sora tökéletesen reprezentálja az Illatvacsora filozófiáját, hisz a ?Bienvenue dans ma réalité? annyit jelent, ?üdvözöllek a valóságomban?.
Miután minden vendég megérkezett egy rövid köszöntő és bevezető várt minket, az est témája a grapefruit volt, így elsőként a német Florascent Apothecary kreatív illatai közül szagolhattuk meg a grapefruitot, ezzel is közelebb hozva az illatot az ízekkel. A Florascent kreatív illatai egy-egy nyersanyagra épülnek, gyártásuk során kizárólag minőségi esszenciális olajokat használnak fel, semmi mesterséges nincs bennünk, és kizárólag az adott nyersanyag kerül egy üvegbe. Így a grapefruitos illatnak nagyon tiszta, friss, igazi lédús grapefruit illata van, nem vegyül már összetevők illatával. Nagyon üde és nyári. A kreatív illatok lényege, hogy előállíthatjuk a saját ízlésünknek megfelelőt, mivel a különböző összetevőjű illatokat egymás tetejére fújva teljesen egyedi illatot kapunk.
Mindeközben elkezdődött a vacsora is. Az első előétel avokádó volt grapefruittal és rákkal. Nagyon könnyű kis finomság, az illat előzetes megszagolása után, még tisztábban érezhettük a grapefruit ízét és illatát, mely tökéletesen harmonizál az avokádóval és rákkal. Nem titok, hogy itt a legminőségibb alapanyagokból készülnek a fogások, így olyan ízeket és ízkombinációkat ismerhetünk meg, amit esetleg a mindennapi életben kevésbé használunk, esetleg nem is ismerünk.
A második előétel grapefruitos üvegtészta saláta volt mogyorós halszósszal. Ez már laktatóbb és teltebb volt, mint az első előétel, de nagyon érdekesen erősítette fel a halszósz a grapefruit ízét. Természetesen minden fogáshoz különféle borokat szolgáltak föl, és közben még a borokról is hallhattunk egy kis ismertetőt.
Az egész vacsorát persze ne egy kötött, merev eseménynek képzeljük el, lehet közben kérdezni, beszélgetni, felállni és megnézni hogyan készülnek a különböző fogások.
Levesnek egy édesburgonyás kókuszlevest kaptunk, a tetején grapefruit héj csíkocskákkal. Szinte elképzelhetetlen, hogy tud ennyire finom lenni, amikor az édes keveredik a kesernyéssel. Természetesen mindegyik fogásba kerültek még jobbnál-jobb fűszerek is. A levesbe például friss koriander, ami egy kis távol-keleti jelleget adott neki.
Ezt követően megérkezett az első főétel is, mely grapefruitlében marinált hal volt, mangóval, mentával és chilivel.
Amíg vártuk a második főétel elkészülését, a többi Florascent illatot is meg lehetett szagolni, engem az első főétel rögtön meg is ihletett, így gyorsan ki is használtam a lehetőséget és kreatívkodtam egy kicsit, a vacsorához illően egy citrusos illatkombinációt hoztam létre a csuklómon. Először a borsmenta illatot fújtam magamra, erre került a grapefruit, majd a mandarin, így alkotva egy vidám, üde, nagyon könnyed nyári illatot.
Ezt követően már meg is érkezett a második főétel, mely grapefruitos teriyaki marha volt. Nem vagyok nagy húsevő, de ez isteni finom volt. A teriyaki szósz eleve nagyságrendekkel finomabb, mint a szójaszószok, más is egy kicsit, tehát ne azonosítsuk a szójaszósszal, a marhahúst pedig hihetetlenül könnyeddé varázsolta a grapefruit, nem is gondolnánk, hogy ezt bizony így is lehet.
Desszertnek japán sajttorta következett grapefruit chutneyval és vaníliasodóval. Különleges és pikáns lezárása volt ez a vacsorának, hisz a grapefruittól enyhén kesernyés, a chutneytól kissé sós, a vaníliasodótól édes lett a desszert.
Hihetetlenül jól éreztem magam, egy teljesen egyedi és fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb. Tetszik az egész koncepció, hogy itt baráti, családias hangulat fogadja az embert, nem olyan, mint a hagyományos éttermek személytelensége, melyek hiába elegánsak, mégis sokszor nagyon ridegek. Jó lenne, ha Magyarországon is egyre több ember fedezné fel az ilyen különleges programokat, és az emberek nem csak a tömegtermékeket és szolgáltatásokat, illetve a reklámokból özönlő dolgokat keresnék. Az illatvacsorán szinte megállt az idő, olyan volt, mintha nem is Magyarországon lennénk, mintha nyaralnánk egy távoli helyen, vagy mintha éppen Párizs felfedezése közben próbálnánk ki a legínyencebb ételkülönlegességeket és csodás környezetben. Nagyon tetszik, hogy illatok és az ízek kölcsönhatásán, bennünk kifejtett érzetén van a hangsúly. Csodálatosan erősíti fel a magszagolt illat az ízt, az ételek pedig egzotikusak, nagyon különlegesek és még az is kedvet kap hozzájuk, aki amúgy nem szeret főzni vagy sütni. És ami külön jó, hogy itt nem csak a tematikus illatvacsorákra lehet eljönni, hanem, ha időben foglalunk helyet, akkor szervezhetünk ide baráti vacsorát, családi összejövetelt, lánybúcsút, születésnapot, céges vacsorát, meghívhatjuk ide cégünk kiemelt külföldi ügyfeleit, hogy egy igazán maradandó élményt ajándékozzunk nekik. Garantáltan felejthetetlen vacsora lesz, mivel a vendégek itt teljesen mást kapnak, nem csak egy születésnap lesz a sok közül, egy megszokott étteremben, megszokott ételekkel, nem csak egy szokásos céges vacsora, amin mindenki szeretne már túl lenni, nem az elcsépelt, unalmas limuzinbérléses lánybúcsús program, amire már senki nem kapja fel a fejét és egy hét múlva emlékezni sem fognak rá a résztvevők. Olyan ez, mint egy különleges ajándék, amire bármikor szívesen gondol vissza az ember, ahova bármikor szívesen visszatér. Úgyhogy mindenkit csak bátorítani tudok, hogy rugaszkodjon el a megszokott, hétköznapi dolgoktól, mert érdemes meglepni magunkat és szeretteinket egy ilyen különleges ajándékkal.
Ti voltatok már az illatvacsorán? Hallottatok róla? Tervezitek, hogy mentek?
Szylwy
Facebook
Twitter
