Rendhagyó lesz a következő “parfümkritika”, hiszen egy olyan illatról írok, amiről már csak illatélményeim, benyomásaim vannak, már jó pár éve elhasználtam az utolsó cseppet is a meglévő üvegemből. Így tehát egy kis memoár fog kerekedni ebből az írásból, melynek célja a közös diskurzus az illatról és egy kis kedvcsinálás egy régmúlt illathoz.
Élénken emlékszem, amikor először találkoztunk. Én épp egy barátokkal töltött kirándulástól voltam feldobódva, szívem szerelemmel telve, utam egyenesben – vagyis annak éreztem, de az is volt – mondhatjuk, hogy kerek volt a világ körülöttem. E kirándulás végén egy kis városnézés alkalmával egy parfümériába tévedtünk, hova máshova, és egy-két illat mellett beleszagoltam a Hugo Boss Deep Red üvegébe is…talán azért, mert megfogott az üvege, vagy mert Hugo Boss, akkoriban, húszas éveim elején, csóró főiskolásként, vagy kezdő munkavállalóként nem dúskáltam a parfümökben, pláne nem a drága designer darabok között. Derengett valami arról, hogy a Hugo Boss parfümök jók (ne felejtsük el, akkor volt nagy sláger a Hugo Woman, ami iszonyú menő illatnak számított, így nem volt meglepő, hogy spontán egy Hugo Boss illathoz nyúltam. Letaglózott, lehengerelt, levett a lábamról az első pillanattól kezdve. Volt benne valami megfoghatatlan csavar, izgalmas és egyedien érdekes akkord, amitől nem tudott szabadulni az orrom. Az addig összegyűjtött illatélményeimhez képest nagyon szokatlan, intenzív és provokatív volt, nagyon megtetszett. Aztán ahogy lenni szokott, vettem egy üveggel, és vadul elkezdtem használni.
Fiatal, tüzes és pezsgő életet élő énem imádta, elképesztően izgatónak és szexisnek éreztem magam, ha ezt az illatot viseltem, tökéletes volt abban a korszakomban, amikor a felnőtt életemet kezdtem el élni, belépve a fiatal dolgozó nők klubjába a kis főiskolás fruska helyett. Aztán ahogy szokott lenni az ilyen markánsan egy korszakomhoz köthető illathoz, már nem használom. De ez semmiképp sem az illat hibája, egyszerűen túl szorosan kötődött az illata az akkori életemhez, most pedig már nagyon mások a prioritásaim, és ehhez az élethez másfajta illatra vágyom.
Számomra az édes-meleg tónusok voltak igazán izgalmasak az illatban. Nagyon intenzív a fás, száraz-meleg jegyek jelenléte, melyben a fel-felbukkanó édes gyümölcsök majdhogynem zavaróak, de csak majdhogynem, éppen a látszólagos diszharmónia az, ami megtöri az vaníliás, édes vonalat, ami egyébként a parfüm vezérszála lenne. Izgalmas a citrusok (vérnarancs, mandarin) intenzitása, isteni a szantállal és cédrussal, imádom ezt a párosítást. Kevésbé intenzívek a virágos jegyek, az én mai orromnak a tubarózsa, hibiszkusz és frézia már túl halk, pedig éppen ez a varázslat benne: a kevesebb néha több, hogyan lehet megmutatni egy összetevő kevésbé ismert arcát egy másikkal, kihangsúlyozva és kiemelve azt. Itt azt értem, hogy a markáns fás-citrusos jegyek mellett a virágos akkordok szintén melegséget, bársonyosságot közvetítenek nem kevés érzékiséggel fűszerezve.
Bár ma már nem használom a Hugo Boss Deep Red parfümöt, mégis szép emlékeim vannak róla, és nem tudok szabadulni attól a képzetemtől, hogy fiatal, a maguk útját járó nőknek ajánljam (nem csak) esti alkalmakra. Ráadásul nagyon baráti az ára, nem kell sokat spórolni rá! 🙂
Andrea
Facebook
Twitter
