Ezt is megéltük, a világ egyik leghíresebb parfümje, a Chanel ház ikonikus No.5 darabja idén 100 éves. Tudjátok, hadilábon állok ezzel az illattal, én még nem nőttem fel hozzá, de már érzem magamon, hogy tudnám szeretni. Vagy én lettem kellően idős hozzá, vagy a 100 év illatos divatja az, ami újra vonzóvá tette ezt az aldehides, púderes, komplex illatot. Könyv, film, és millió más ihletadója ez a darab, az, hogy ez valóban megérdemelt, már más kérdés. A hírneve, és az, hogy az amerikai katonák a II. világháború után a “legpárizsiasabb” ajándéknak gondolták, nagyot dobott az illat népszerűségén, és az az elcsépelt legenda is, miszerint Marilyn Monroe semmi mást nem viselt az ágyban, mint egy csepp No.5-t (igaz, egyébként). Nem egyszer láttam, hogy nemzetközi reptereken az üzleti úttól kissé bágyadt férfiak tizesével pakolták be a duty free shopokban a No.5-t, vitték haza ajándékba. Mert ma Chanel No5-t adni sikk (és kapni is, kivéve anyámat, ami nem volt hajlandó elhasználni a 90-es években ajándékba kapott darabját, mondván, hogy “büdös”).
Magam részéről az első szerelem a Chanel No5 Premiere képében érkezett. Esküszöm, éreztem a varázslatot, imádtam viselni, és bár erősen kivehető az alapillat, sokkal kifinomultabb, gyengédebb és modernebb illatnak érzem.
Pár éve pedig kifejezetten kedvencem lett a Chanel No5 L’Eau, amely kifejezetten fiatal korosztály számára lett kissé ráncfelvarrva. És működik! Tényleg légiesebb, vagányabb, hordhatóbb illat, legszívesebben fürdönék benne!
Ünnepeljük hát a leghíresebb illatot!
Facebook
Twitter
