Az Instagramon és a facebookon már megosztottam december 31-én az év zárásával kapcsolatos gondolataimat és a jövőbeli terveimet. Itt a blogon adok teret magamnak arra, hogy freestyle módban, zanzásítva megosszam veletek egy-egy gondolatomat a Parfümblog.hu jövőjével kapcsolatban.
Talán a 2024-es év volt az, amikor teljesen saját élvezetemnek írhattam. Nem, nem tartott eddig sem senki fegyvert a fejemhez, de olyan elvárásokat állítottam magammal szemben, hogy az élvezeti faktor már már mínuszba ment át. A mással való összeméretés, a versengés (olykor magammal is), a vélt vagy valós külső nyomás és elvárások nem hogy homlokon csókoltak múzsaként, hanem csak idegesítő szorongatással próbáltak hajcsárként hajtani előre, amiből persze, hogy nem lehet nívós tartalmat gyártani. Gyártani…mert már itt tartottam 2-3 éve, a gyártásnál, amit szívből utáltam.
Kellett hozzá 1-2 év, hogy megengedjem magamnak azt a luxust, hogy a saját oldalamat úgy írom, kezelem és vezetem, ahogy az én ritmusomnak megfelel. Ha nem volt kedvem posztolni, nem posztoltam, ha volt, akkor meg úgy és olyan témában, amiben kedvemet leltem. El kellett engednem azt, hogy a számokat figyeljem, hiszen ha nem akarok idióta tiktok trendekkel előállni, akkor bizony el kell fogadnom, hogy kevesebben kattintanak rám, vagy legalábbis azok olvasnak, akiket az én boomer, régimódi stílusom érdekel. Esküszöm próbáltam, de a videózás nem az én világom. Az írás annál inkább. Pechemre most éppen nem az olvasás a menő. A parfümök viszont igen. Ezt a statisztikát figyeljétek:
Ezek a számok őrületesek! És non-sense, hogy ennyi parfüm ömlik ránk. Valljuk be, a számokat a dupe-ok, koppintások adják. Az arab dupe parfümök felfoghatatlan mértékben elárasztották a világot, minden ruhamárka (már a legutolsó, legkisebb brand is) minimum 5 parfümből álló kollekcióval áll elő, és gyakorlatilag aki valaha összeborogatott már három illóolajat, rögtön parfümőrnek képzeli magát és kreál egy 10 darabos szettet. Sőt, a Lidl-ben is tudsz venni a kifli mellé koppintott parfümöt. Minek? Egyszerűen nem tudnak már újat mutatni. Elég csak ránézni a Fragrantica.com legújabb toplistáira, amelyeket az olvasók szavaztak meg: röhejes, hogy egy listán szerepel az eredeti luxusparfüm és annak koppintása. Ez 10-15 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.
Értem és elfogadom, hogy a drága parfümök alternatívái ezek a dupe-ok, de ne játsszuk már el, hogy ezek micsoda minőségi csúcstermékek, mert nem azok. Valóban javarészt hasonlítanak az ihletet adó illatra, de nem ugyanazok, illatuk sokkal művibb és egyszerűbb szabású. Régen is voltak koppintások, de azokat dugiban árulták, fű alatt, és senki nem pakolta ki a posztjaiba. Mert ciki volt. Korábban is voltak kimért arab parfümök, amelyeket hordtak haza a bazárból vagy Dubajból, azzal sem menőzött senki, a Fragrantica-ra meg pláne nem került ki. Vajon ez egyfajta illatszabadság lenne? Egyáltalán nem! Szellemi termék lopása, hiszen egy parfümőr évekig dolgozik egy-egy illaton, amelyet aztán arab testvéreink összedobnak egy fél pillanat alatt.
Nem is értem, hogy miért a “Hogyan ismerd fel, hogy hamis parfümöt vettél!” cikkem a legolvasottabb még ma is, amikor már a legutolsó DM alsó polca is nyíltan hamisított, pardon dupe-okat árul röhejesen olcsón. Akkor miért ragaszkodunk még az eredetihez?
Tudom, hogy nem vagyok népszerű ezekkel a nézetekkel, nem vagyok parfüm sznob sem, ezt talán bizonyítottam az elmúlt 15 évben, de ami most meg a parfümiparban, az sokáig nem lesz fenntartható. A bölcsek köve sem nálam van, sem a szent grál, talán a munkámmal minőségi szinten tudom nektek a továbbiakban is tálalni a parfümös tartalmakat!
Tsók,
Facebook
Twitter
